Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Augusztus
Augusztus 31 Egy nagy fizikus а XIX. századból На ma egy fizikus tudományának oly sok részletével foglalkoznék, mint azt Hermann Helmholtz tette a múlt században, ereje egész biztosan szétforgácsolódnék. Szinte nincs a fizikának olyan fejezete, amelyben egy tétel, jelenség vagy magyarázat, elmélet ne fűződnék Helmholtz nevéhez. Érdekes, hogy az a kivételes tehetségű, zseniális koponya élete első két harmadában nem is fizikával foglalkozott. 1821. augusztus 31-én született Potsdamban. Édesapja gimnáziumi tanár, édesanyja angol származású nő volt. Helmholtz orvosi diplomát szerzett, és sokáig katonaorvosként dolgozott. 1848- tól a Képzőművészeti Akadémián művészeti anatómiát tanított, 1849-től pedig élettanprofesszor volt előbb Königsbergben, majd Bonnban, végül Heidelbergben. Éppen 50 esztendős volt, amikor búcsút mondott a fiziológiai katedrának, és elfogadta a berlini egyetem meghívását a fizikai tanszékre. Ezután két évtizeden át kutatott és oktatott, hallatlan mértékben emelve a berlini egyetem tudományos tekintélyét. A Werner Siemens félmilliós adományából létesült Berlin- Charlottenburgi Birodalmi Műszaki Fizikai Intézet alapítása és szervezése körül is elévülhetetlen érdemei vannak. Mint az Intézet első elnöke, fáradhatatlanul dolgozott egészen haláláig, 1894-ig. Fiziológiai vizsgálatai is korszakalkotóak: először foglalkozott a színeslátás és a színvakság problémáival, hallásfiziológiai kérdésekkel (pl. hangszínnel és a harmonikus felhangokkal), ő találta fel a szemtükröt. A mechanika, hidrodinamika, termodinamika, elektrodinamika terén elért eredményei is jelentősek. Var lamennvi fizikai fölfedezése között azonban legkiemelkedőbb az energiamegmaradás elvének általános megfogalmazása. Joule (1. december 1-i cikkünket — A szerk.) és Robert Mayer (1. november 25-i cikkünket — A szerk.) elgondolásaiból indult el, s különösen Mayer gondolatainak pontos matematikai megfogalmazásával végzett nagyon értékes munkát. Tételei, definíciói — mint pl. a potenciális energia vagy a gravitációs és az elektromos, illetve mágneses tér energiája — ma is érvényesek. 8. O.
