Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Január

Január 17

Az a fizikus egyetemi hallgató, aki az elmúlt száz esztendó'ben lépett be először laboratóriumba, és kezdte meg a fizikai méréseket, az első nagyon értékes útbaigazítást a Kohlrauschtól kapta. így hívta mindenki Friedrich W. G. Kohlrausch híres könyvecskéjét, A gyakorlati fizika vezérfonalát, amely később A gyakorlati fizika tankönyve címen számos kiadást ért meg, és a fizikai laboratóriumi munkák, mérések alapvető tankönyve lett. Ma is használják világszerte.

A könyv szerzője Rintelenben született, 1840-ben. Erlangenben és Göttingában tanult. Tanári munkáját Frankfurt am Mainban kezdte el. 27 éves korában már rendkívüli tanár volt Göttingában, ahol az ő közreműködésével állították fel az első komolyabb igényű gyakorlati fizikai intézetet. Ezzel a munkájával függött össze könyvecskéjének megírása is, amivel nemcsak az intézet felszerelésének, hanem a hallgatók laboratóriumi méréseinek is kijelölte az útját.

Göttingában mindössze három évig maradt, mert 1870-ben a zürichi műszaki egyetemre hívták meg professzornak. A múlt század jellegzetessége, hogy az egyetemi tanárok gyakran váltogatták működésük színhelyét; az egyetemek szinte versengtek egymással, hogy egy-egy nevesebb tudóst megnyerjenek maguknak. így jutott el Kohlrausch is 1871-ben Darmstadtba, 1875-ben Würzburgba, 1888-ban Strasbourgba. 1895-ben Berlin-Charlottenburgban a Technikai Fizikai Intézet igazgatója lett, 1900-ban pedig átvette az egyetemen Helmholtz tanszékének vezetését; innen vonult nyugalomba 1905-ben. 1910. január 17-én halt meg.

Kiváló kísérletező fizikus volt. A fizikai mérési módszerek tökéletesítése volt legfőbb célja, s ez a törekvése kiterjedt a fizika egész területére. Közelebbről mégis a rugalmasságtan, a mágnesség-elektromosság, valamint az elektrolitek vezetőképessége foglalkoztatta.

S. O.