Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Augusztus
Augusztus 26 1883. augusztus 26-án kitört a Szunda-szigetek egyikén levő Krakatau (Krakatoa) nevű tűzhányó. A robbanásos kitörés nem érte egészen váratlanul a környező szigetek lakosait, mert a kisebb detonációk sorozata már május 20-án megkezdődött, és erre — természetszerűleg — sokan felfigyeltek. A vulkánról egyébként korábban azt gondolták, hogy már kihunyt, mert legutolsó kitörése óta 200 év telt el. Nem a Krakatau felrobbanása volt az emberi történelem leghevesebb vulkáni eseménye, de ezt ismerjük a legjobban. A nagy robbanásra az augusztus 26-ról 27-re virradó éjszakán került sor. A detonáció minden képzeletet felülmúlt! A vulkán nagy része, mintegy 18 köbkilométernyi anyag (a Badacsony térfogatának harminchatszorosa!) a levegőbe repült. A finomabb törmelék 80 km magasságig szennyezte be a légkört, és egy év leforgása alatt az Egyenlítővel párhuzamos sávban megkerülte a földgolyót. A robbanással járó léglökési hullám kétszer kerülte meg Földünket, és az egyidejűleg fellépő tengerrengés 36 méter magas hullámokat zúdított Szumátra és Jáva partjaira! A gigantikus hullámok mintegy 36 ezer embert sodortak magukkal. A szeizmikus szökőár azonban a másik irányban is éreztette erejét: óránként 600 km-es sebességgel átszáguldott a Csendes-óceánon és még a valparaisói kikötőben is eléggé hatalmas volt ahhoz, hogy hajókat tépjen le horgonyláncaikról. Az emberfej nagyságú vulkáni bombák 25, a kisebbek 40 km távolságig repültek a vulkántól. Az újonnan képződött 6900 méter átmérőjű kráterbe behatolt az óceán vize. A Krakatau ma sincs nyugalomban. Területén gyakoriak az új, vulkáni szigetek, melyeken heves gőzrobbanások történnek. Az indonéz vulkanológusok szerint azonban az elkövetkező 200 évben új, nagy kitöréstől nem kell tartam. H. P.
