Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Augusztus
Augusztus 27 A Vénusz vall ani ké nyszerül : . : V: ßi". Ф ■ ЛК *'-M w-i >ку' •. . Csillagászati szempontból az űrkutatás legnagyobb jelentősége az, hogy olyan ismeretekhez segít hozzá, amelyeknek megszerzéséhez a földi műszerek elégtelenek. Ezek közé tartozik az a törekvés is, megtudni, mit rejt a Vénusz átlátszatlan felhőtakarója. Ennek a titoknak megfejtésére indították el az amerikaiak 1962. augusztus 27-én a Mariner-2 űrszondát, amely 1962. december 14-én 34 700 kilométernyire haladt el a Vénusz mellett. Ez a távolság több mint ezerszer kisebb, mint amikor a Vénusz földközelben van. Ebből a távolságból kisebb teljesítményű műszerek is több adatot gyűjthetnek, mint az óriási földi berendezések. Mivel a Mariner-2 a Vénusz felhőzetén kívül volt, a rajta áthatoló rádió- és infravörös sugárzások segítségével mérték a bolygó éjszakai, nappali és a kettőt elválasztó ún. terminátornak a hőmérsékletét. E mérések szerint a Vénusz felszíni hőmérséklete több mint 400 CC. Meglepő, hogy a Földhöz sok tekintetben hasonló Vénusz közelében nem észleltek mágneses teret, és semmi jelét nem tapasztalták a földi magnetoszférához (más néven Van Allen-övezethez) hasonló sugárövezetnek. A mikrometeor-számláló berendezések a földi környezethez mérten csupán ezredrésznyi mennyiséget jeleztek. A Vénusz tömegének meghatározásánál eddig csupán az általa más égitestekre gyakorolt zavaró hatásra támaszkodhattunk. Az ilyen számítás pontossága nagyban függ a zavart égitest távolságától. A Mariner-2 kitűnő alkalmat kínált a Vénusz tömegének pontosabb meghatározására, minthogy a közelében elhaladó űrszondának a Vénusz okozta gyorsulását pontosan mérni lehetett. Az így kapott eredmény: a Vénusz tömege 0,81485 földtömeggel egyenlő. A csillagászat új eredményei az által teljes értékűek, ha egy-egy új adat birtokába többször megismételt mérés útján jutunk. A Mariner-2 is csak nyitánya volt az újabb Vénusz-kutatásnak. K.Gy.
