Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Augusztus
Augusztus 10 Szent Lőrinc tüzes könnyei Aki augusztus 10 — Lőrinc napja — körül derült, holdtalan éjszakákon a szikrázó csillagok borította égboltot figyeli, gyakran lát átsuhanni rajta gyors, rövid ideig hosszú nyomot hagyó fényes „hullócsillagokat”. A babonás hiedelem szerint minden hullócsillag egy ember halálát jelenti, más néphit szerint, ha a hullócsillag feltűnése pillanatában kívánunk valamit, az beteljesedik. A régi keresztények pedig Szent Lőrinc tüzes könnyeinek tartották az augusztusi hullócsillagokat. Ezt a vértanút ugyanis a hagyomány szerint tüzes rostélyon sütötték a „pogányok”. A múlt században feltették, hogy a hullócsillagrajok tagjai nagyjából kör alakú pályán keringenek a Nap körül — akárcsak a bolygók. Schiaparelli olasz csillagász (1. március 14-i cikkünket — A szerk.) a hullócsillagrajok feltűnése idején tett megfigyelésekből kiszámította, hogy ezek a kis kozmikus testek nagyobb sebességgel haladnak a térben, mint amilyen sebesség a körpályához tartozna. Számításai eredményeképp azt kapta, hogy az augusztusi hullócsillagok jelenségét okozó kis testecskék hosszan elnyúlt ellipszispályán kb. 122 év alatt végeznek egy keringést a Nap körül. Nagy meglepetésre a kapott pálya pontosan egyezett az 1862-ben feltűnt harmadik üstökös pályájával. Ebből világossá vált, hogy a felbomló üstökös testének egykori részei lassan szétszóródnak az egész pálya mentén, és amikor a Föld metszi ezt a pályát, az évnek mindig ugyanabban a szakában, látható a hullócsillagraj jelensége. A milligramm körüli tömegű kozmikus részecskék a nagy sebesség folytán a légkör 110—120 km magas rétegeiben fehzzanak, s 50—60 km magasban többnyire teljesen elgőzölögnek. Földre szitáló poruk azonban felfogható a sarkvidékek jégmezőin éppúgy, mint a mélytengeri üledékekben. Csaknem minden meteorraj pályáját sikerült már azonosítani valamelyik üstökös pályájával. (Lásd a november 16-i cikknél szereplő ábrát. — A szerk.) P. T. A.
