Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Augusztus

Augusztus 9 Az egyedi és a törzsfejlődés Ernst Haeckel német biológus a darwinizmus jeles képviselője volt. Továbbfejlesztette és konkretizálta az evolúciós elméletet. Állatrendszertani munkássága is felkeltette kora tudósainak figyelmét. Megrajzolta az ember törzsfáját, amelynek alsó, vastag részét „ős­állatok” összefoglaló névvel látta el, ezután a gerinc­telen, majd a gerinces állatok következtek, végül a törzsfa felső részén helyezte el az emlősöket, amelyek csúcsán az ember áll. A haladó gondolkodású tudós nevét biogenetikai alaptörvénye tette világhírűvé. 1866-ban kimondta: „Azok a fejlődésformák, melyeken valamely élőlény egyéni fejlődése folyamán a petesejttől kezdődően át­megy, nem egyebek, mint öröklékenység következté­ben létrehívott és alkalmazkodás által módosított megismétlődései azon formák hosszú sorozatának, amelyeken az illető élőlény elődei a földtörténet fo­lyamán átmentek.” Még tömörebben fogalmazva: „Az egyedi fejlődés rövid és gyors megismétlődése a törzsfejlődésnek. ’ ’ Haeckel összehasonlító embriológiai vizsgálatai megerősítették Darwin feltevését. Tanának meggyőző erejét fokozta az a tagadhatatlan tény is, hogy a megismétlődés nemcsak az embrió egészére, hanem az egyes szervek fejlődésére nézve is megállapítható. Igaz, már Haeckel is hangsúlyozta, amit a későbbi kutatások megerősítettek: az egyedfejlődés nem pon­tos és hű mása a törzsfejlődésnek. A német biológus 85 éves korában, 1919. augusztus 9-én halt meg. Materialista nézetei miatt támadások­kal, meg nem értéssel találkozott, noha bizonyos kér­désekben engedményeket tett az idealista irányzatok­nak. P. B. P.

Next

/
Thumbnails
Contents