Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Június
Június 22 1311-ben a vienne-i zsinaton kimondták, hogy a katolikus főiskolákon, ahol a teológusokat képezték ki hitvitákra és térítésre, héber, arab és káldeus tanszékeket kell felállítani. Tulajdonképpen ettől az időtől számíthatjuk az orientalisztika (kelet-tudomány) történetét. Ez a tudomány is a középkori eszményeknek megfelelően a „teológia szolgálólánya” (puella ancilla theologiae) maradt. A reneszánsz idején már némileg önállósodott. A reformáció viszont csupán a bibliamagyarázat segédtudományának tekintette a keleti nyelvekkel való foglalkozást. A teológiától teljesen független orientalisztikát Párizsban munkálta ki Antoine Isaac Sylvestre de Sacy a XVIII. és XIX. század fordulóján. Az ő tanítványa a lipcsei H. L. Fleischer, aki viszont a magyar Goldziher Ignácnak adta tovább tudományát. Goldziher 1850. június 22-én született Székesfehérvárott. Tanulmányait a zirci gimnáziumban kezdte, Budapesten, majd német egyetemeken folytatta, azután Szíria, Egyiptom és Palesztina következett. Tudományos célkitűzése a következő volt: „megismerni azon befolyást, melyet a keleti világ az emberiség szellemi fejlődésére gyakorolt, szóval, hogy a keleti irodalmak felderítésével a történelem hézagait pótoljuk, homályosságait felvilágosítsuk . .. magában a keleti emberiségben előtűnt nagy művelődési jelenségeknek és mozgalmaknak belső történetét és hatásait világtörténelmi szempontból megvilágosítsuk”. Kutatásai területéül a muzulmán-arab vallás- és művelődéstörténetet választotta: hogyan alakult ki az iszlám hit, az Istennek való „önátadás” tana. Emellett jelentős eredményeket ért el a sémi filológia terén is. „Figyelmét az irodalom és művelődéstörténet azon fejezetei kötötték le leginkább, melyekben a históriai fejlődésük szerint egymástól távol eső kultúrkörök kölcsönös hatása nyilvánul.” Ilyen összetett módszerrel bizonyította be, hogy Mohamed hitrendszerének kialakításában perzsa, ind, görög, római és zsidó gondolati elemek vettek részt. Goldziher munkásságát nagy nemzetközi siker koronázta, de minden helyzetben elsősorban magyar tudósnak vallotta magát. így vall erről egy 1889-ben írott levelében; „A zsidóság vallás, nem etnográfiai fogalom. Én tuladunai magyar ember vagyok, ami nemzeti hozzátartozásomat illeti — vallásra nézve zsidó. Midőn Jeruzsálemből Magyarországba indultam, azt mondtam, hogy hazatérek. Az ember történelmi körülmények eredménye, jellemét e körülmények határozzák meg, nem a koponyaindexe.” B.P.
