Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Június
Június 20 Porok AntoliJc Károly fizikus gimnáziumi tanárként működött, de emellett sokoldalú kutatói, szakírói, tankönyvírói, műszerszerkesztői tevékenységével is nevet szerzett magának. Ez a sokoldalú tevékenység elmélyedő és elmélkedő emberre vall, amir megerősít az, hogy például olyan dolgokra is kiterjedt az érdeklődése, mint a halottak elégetése, a krematóriumok építése: erről az orvosok és természettudósok 1892. évi brassói gyűlésén előadást tartott, s ez nemzetközi visszhangot keltett, számos külföldi lap is elismerően ismertette. Antolik 1843-ban született Kolbachban. A budapesti egyetemen szerzett tanári oklevelet 1867-ben. Ezután 1874-ig a kassai főreáliskolában tanított. Ekkor külföldre ment, hogy tudását elmélyítse, és előbb Berlinben Helmholtz (1. augusztus 31-i cikkünket — A szer le.) laboratóriumában dolgozott, azután Heidelbergben a többi között Bunsen (1. november 6-i cikkünket — A szerk.) előadásait hallgatta. Hazatérve Aradra került tanárnak, 1893-tól pedig egészen 1905. június 20-án bekövetkezett haláláig a pozsonyi főreáliskola igazgatója volt. Főleg elektromosságtannal foglalkozott. Nevét elektromos por-alakzatai tették ismertté a tudományos körökben. Ennek a fölismerésnek az a lényege, hogy ha valamely elektromosságnak kitett szigetelőanyagra port (például kénport) szórnak, akkor az az elektromos erővonalak mentén helyezkedik el. Kutatásairól szóló cikkei, tanulmányai számos hazai és külföldi szaklapban láttak napvilágot, a német nyelvűek a nagy tekintélyű Poggendorf’s Annaleriben. Tankönyvet is írt: 1880-ban megjelent Kísérleti természettan című könyvét széles körben használták. Jelentős pedagógiai munkásságot fejtett ki. Fizikai kísérlet-összeállításáért 1890-ben Bugát-pályadíjjal jutalmazták. Nevéhez fűződik egy „Polychord” nevű szerkezet megalkotása, amely a hangmagasság mérésére szolgált. P. J.