Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Június
Június 19 Egy francia csodagyerek a XVII.században Blaise Pascal francia tudós élete első szakaszát a „rerum cognoscere causas”, a dolgok okainak megismerésére való szívós törekvés jellemezte. Clermont- Ferrand-ban született 1623. június 19-én, és amint nővére feljegyezte, „mindennek az okát akarta tudni. Gyermekkora óta csak annak tudott hinni, amit világosan igaznak látott, s ha nem mondtak neki elfogadható okokat, ő maga keresett ilyeneket. Egy ízben azt vette észre, hogy ha az asztalon késsel megütnek egy porcelántányért, erős hangot ad, de a hang rögtön megszűnik, ha kezét a tányérra teszi. Tüstént az okát akarta tudni. Oly sok dolgot figyelt meg e tárgyban, hogy 12 éves fejjel értekezést írt róla.” Ez a tanulmányelkallódott, ránk maradt azonban egy 16 éves korában készült műve a kúpszeletekről, az Essais pour les cőniques. A geometria és a matematika mellett a fizika, a mechanika és az utasforgalom szervezése is érdekelte. Az első omnibusz-kocsit ő indította el Párizsban, 1662. március 18-án, reggel 7 órakor. Hogy számokkal bajlódó adóhivatalnok apjának segítsen, 1642-ben számológépet szerkesztett, ő bizonyította be azt a XVII. század első felében lehetetlennek tartott tényt, hogy a levegőnek is van súlya. Állításai bizonyításaként különböző magasságokban megismételte Torricelli kísérletét a szülővárosa mellett emelkedő Puyde-Dőme hegyen. 1646-tól kezdődően Pascal érdeklődése más irányba fordult. így vall erről: „Sok időt töltöttem az elvont tudományok tanulmányozásában. De az, hogy kevés emberrel lehet róluk beszélgetni, elvette tőlük a kedvemet. Mikor az ember tanulmányozásához kezdtem, láttam, hogy őt még kevesebben vizsgálják, mint a geometriát”. 1654. november 23-án, szinte villámcsapásként érte a felismerés: „a boldogság nem a tudományban van, hanem Isten szeretetében”. Ez a misztikus élmény a Port-Royal-kolostor remetéi közé vezette. Itt vetette papírra Gondolatok címen ismert művét. Matematikai géniusza még egyszer fölvillant: a cikloid problémáján törte a fejét, hogy megfeledkezzék kínzó fejfájásairól. Ezzel a munkájával Leibnizet segítette az infinitezimális számítás fölfedezésében. 1661-ben halt meg. B. P.
