Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Június
Június 18 A „rossz levegő"-betegség 1955-ben a Föld lakóinak több mint a fele olyan területeken élt, ahol milliószámra szedte áldozatait a malária. Ma már — hála az Egészségügyi Világszervezet irányításával 15 éve kibontakozott nagyarányú kutatómunka eredményeinek — másfél milliárd ember megszabadult ettől a csapástól. A malária elleni küzdelem előfeltétele a kórokozó felfedezése és a betegség terjedési módjának tisztázása volt. E téren szerzett halhatatlan érdemeket Charles Laveran, aki 1845. június 18-án született Párizsban. Magát a betegséget már az ókorban ismerték, hiszen jellemző lázzal járó, halállal végződő, sorvasztó betegség volt. Azt is felismerték, hogy meleg, nedves, mocsaras vidékeken otthonos. A rossz levegőt okolták, innen az elnevezése is: „mala aria” = rossz levegő. Amikor a bakteriológia korszakában egyre-másra fedezték fel a betegségek kórokozóit, a maláriakutatók is a mikroszkóp elé ültek. így tett Laveran is, aki katonaorvosként Algírban teljesített szolgálatot. Malarias betegek vérét vizsgálva, 1880-ban furcsa kis, élénken mozgó egysejtűeket fedezett fel a vérben. Évekig tartó kutatásai során tisztázta, hogy ez az egysejtű nem baktérium, hanem a protozoák családjába tartozik, tehát állati véglény. Malária-plazmódiumnak nevezte el. Kutatásainak eredményeit 1884-ben összegezte: könyvében leírta a malária-plazmódium fejlődését és szaporodását az ember vérében. Mások is foglalkoztak a malária kutatásával. Ronald Ross derítette fel, hogy melyik szúnyogfaj fertőzi, oltja be maláriával az embert. Ross e felfedezéséért 1902-ben kapott Nobel-díjat. Laveran tovább foglalkozott a trópusi betegségek kutatásával. Munkásságát 1907-ben Nobel-díjjal jutalmazták. Sz. S.
