Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Június

június 12

A „daguerrotípia"

„Az újkor embere a gőzön nyargal, a felhőkben úszik, a villámmal ír, és a Nappal fest” — írta egy szellemes francia újságíró a múlt század végén, amikor a fényképezés, vagy ahogy akkoriban nevezték: „a fényképírás” fejlődéséről számolt be.

A fényképezés egyik első feltalálója, Louis Jacques Mandé Daguerre 1789-ben született. Festőművész és díszletfestő volt, és 1826-ban társult J. N. Niépce-szel (1. március 7-i cikkünket — A ezerk.), és az ő találmányát tökéletesítette. 1839. augusztus 19-én a Francia Tudományos Akadémián Arago, a világhírű természettudós, nagy érdeklődés mellett jelentette be és hozta nyilvánosságra Daguerre fényképezési eljárását, amit a feltaláló nevéről daguerrotípiának neveztek el.

A daguerrotípia ezüsttel bevont rézlapot jódgőzök hatásának tett ki. A keletkezett vékony ezüstoxidrétegból azután exponáláskor fény hatására kivált az ezüst. Előhívásnál higanygőzök hatottak a lemezre, a higany fehér amalgámot képezett az ezüsttel, így a fényt ért részek fehérek, a fény nem érte helyek sötétek lettek. A daguerrotip csak egy példányban készülhetett, nehézkes műveletekkel, hosszadalmas exponálással ; de ebből a kezdetből fejlődött ki később a művészi, a tudományos, az ipari és nem utolsósorban a milliók szórakozását biztosító amatőr fényképezés.

Daguerre 1851. június 12-én halt meg. P. ./.

Az első daguerrotípia