Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Június

Június 7

A kertek varázslója

„Két merész feladatot tűztem magam elé — először: hogy teljesebbé tegyem a középső éghajlati öv bogyós gyümölcseinek választékát, amelyek mind termékenységük, mind pedig minőségük szempontjából kiválóak — másodszor: hogy a déli éghajlat növényeinek termőterületét messze északra kiterjesszem.”

Ivan Vlagyimirovics Micsurin — mert őt idéztük — mindkét célját megvalósította. Háromszáznál több új, nagyobb termőképességű és kiváló fajtát állított elő, a gyümölcstermelés övezetét pedig több mint 600 kilométerrel sikerült északabbra tolnia.

Gyakorlati munkássága mellett legfontosabb elméleti megállapítása az volt, hogy a növény öröklöttsége tervszerűen megváltoztatható.

Fáradozásait sokáig nem méltatták figyelemre. Elkeseredéséről 1911-ben így ír: „33 éven keresztül kellett verejtékeznem szánalmas kis földterületeken, és lám, 33 éves munkásságom eredményeként sok nyilvánvalóan értékes új gyümölcstermő növényfajta kinemesítése után a társadalom részéről nincs jóformán semmi érdeklődés és a kormányzat részéről még kevesebb, pedig ezzel kapcsolatban ismételten tettem felterjesztést. Az anyagi támogatásról nem is beszélek, hiszen ezt Oroszországban hasznos dolgokra hiába is várnánk. Művem tehát végeredményben elvész.”

Micsurin mégis megérhette, hogy életművét megismerték és elismerték. A szovjet hatalom minden támogatást és elismerést megadott neki, és 1935. június 7-én azzal a tudattal halhatott meg, hogy fáradságos munkája nem volt hiábavaló.

P. B. P.