Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Június

Június 6

A televízió ősatyja

Az első világháború ágyúzása közepette csendben, szinte észrevétlenül távozott az élők sorából egy nagy tudós. Szívós munkájának eredménye a mai rádió- és televíziótechnika alapjainak megteremtése.

Carl Ferdinand Braun 1850. június 6-án született a németországi Fuldában. A szorgalmas, lelkiismeretes diák előbb középiskolai tanár, majd a kor híres fizikusa, Quinke mellett asszisztens lett. Alig 26 éves korában már egyetemi tanár volt Marburgban. 1883- ban a karlsruhei műegyetemre hívták, majd a tübingeni egyetemen tanított. 1895-ben átvette a strasbourgi fizikai intézet vezetését, és ott dolgozott a világháború kitöréséig.

Munkássága sokoldalú volt. A fizikában jól ismert elektrométere és katódsugárcsővé (Braun-féle cső), mely a távolbalátásban és más területeken is szerepet kapott. Nevéhez fűződik a hangolt rezgőkörök beiktatása az antennakörbe. Egészen addig ui. az antenna közvetlenül a szikrakörhöz volt kapcsolva, és a véletlentől függött, hogy mennyi energiát sugárzott ki. A Siemens—Halske cég azonnal megszerezte Braun szabadalmait, és gyártani kezdte.

Az addig használatos kohérer helyett bevezette a kristályegyenirányítót, és megalkotta a kristálydetektoros vevőt. Az irányított vétel jelentőségét is felismerte, és több kísérletsorozat után a keretantennát találta a legmegfelelőbbnek.

1909-ben — Marconival megosztva — megkapta a fizikai Nobel-díjat.

Az első világháború elején az Egyesült Államokba távozott mint szabadalmi szakértő. Amerikának a háborúba történő belépése után Braunt ugyan nem internálták, de az aktív élethez szokott tudóst megtörte a tétlenség, és súlyos betegségéből már nem tudott talpra állni; 66 éves korában, 1918-ban New Yorkban meghalt.

P. J.