Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Május
Május 21 1865-ben érdekes bányászati szakkönyv jelent meg Bányatan, kiváló tekintettel a kőszénbányászatra címmel. E mű első kötetében egy különösen érdekes mondat olvasható: „Az artézi kutak kérdése vajmi fontos hazánkra nézve, amelynek számtalan helysége jó minőségű s mindennemű célra használható vizet nélkülözni kénytelen, holott ezen bajnak orvoslása az érintett kutak előállítása által sok helyütt véglegesen eszközöltethetnék...” A könyv szerzője Zsigmondy Vilmos bányamérnök volt. Idézett mondatával további életpályáját is felvázolta. 1821. május 21-én született Pozsonyban. A szabadságharc ideje alatt Resicán mémökösködött, majd a vasgyár vezetője lett, s ezért Világos után hétévi börtönre ítélték. Szabadulása után bányamérnöki irodát nyitott. Nevét artézi kutak fúrásával tette ismertté. Első munkája a harkányi gyógyfürdőt „eredményezte”, s ez után a következő fúrását — a Margitszigeten — már az ország szakembereinek figyelme kísérte. E fúrás nem a véletlen szerencse ajándékaként lett sikeres, hanem tervszerű földtani kutatások alapján. 1867. május 13-án 118 méter mélységből feltört a 43 C°-os víz! Ezután Zsigmondy szerte az országban végzett eredményes fúrásokat az artézi-, ivó- és iparivíz-eliátás érdekében. A legnagyobb sikerű artézivíz-feltárást azonban a Városligetben végezte. A kút gondolatát már 1866-ban felvetette, a fúrás azonban csak 1868- ban kezdődött meg, és hihetetlen nehézségek között majdnem 10 évig tartott. Végül 970 m mélységből 73 C°-os víz fakadt. (Széchenyi-fürdő!) Zsigmondy munkásságát a külföld is elismerte. 1888 decemberében halt meg. P. J.
