Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Május

Május 11

A rendszeres magyar mérnökképzést 1782-től számíthatjuk. Ekkor alakult a Mérnöki Intézet, amely működése első két évtizedében kitűnő eredményeket ért el, de az 1800-as évek elején hanyatlásnak indult. ÄZ 1832—1836-os országgyűlésen Zemplén vármegye követei magyar műszaki egyetem felállítását követelték. Ennek eredményeként 1842-ben a Helytartótanács elkészítette egy intézet tervét, amely a javasoltnál alacsonyabb fokú volt. Az Ipartanoda 1846- ban kezdte meg működését, ideiglenesen Pesten, az egyetem főépületében. Ennek az intézménynek lett egyik kimagasló tanára Sztoczek József.

Sztoczek József 1819-ben született Szabadkán, és 1890. május 11-én halt meg Budapesten. Az Ipartanodában természettant adott elő. Munkássága azonban nemcsak a tanításra terjedt ki, hanem az Ipartanodának magasabb rendű intézménnyé szervezésére is. Amikor az Ipartanoda 1856-ban Műszaki Egyetemmé fejlődött — amiben neki óriási érdemei voltak — ő lett az intézmény első magyar igazgatója, amikor pedig a Műszaki Egyetem 1872-ben autonómiát kapott, az első rektor.

Egyike volt a legkitűnőbb tanároknak. Előadásai lebilincselően érdekesek voltak. Számos dolgozata van, amelyben önálló kutatásainak eredményeit tette közzé. A legjelentősebbek a kis időközök és nagy

Sztoczek József

sebességek mérésére, a színképelemzésre, a barometrikus magasságmérésekre, a meteorológiai megfigyelésekre, a föld alatt vezetett vizek lehűtésére stb. vonatkoznak. Értékes munkásságot fejtett ki a Természettudományi Társulatban is, amelynek 1865— 1872-ig elnöke is volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1858-ban levelező, 1860-ban pedig rendes tagjává választotta, majd az igazgatótanács tagjának, és 1867-ben a III. osztály elnökének nevezték ki. Végül az Akadémia másodelnöke lett.

P. «7.