Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Május

Május 12

Л ■ {

•>: I-:'. .

Műtrágya és leveskocka I

|í:l|

gHo yan bérűit egyazon cikknek a címébe ez a két, oly különböző termék? Ügy, hogy mindkettő Justus Lie°ig német kémikus találmánya.

Uebig (később von Liebig) sikeres tudós volt; gyorsán híres lett. 1803. május 12-én született Darmstadtban. A bonni, majd az erlangeni egyetemen tanult. . 1822-ben Párizsba ment, ahol Gay-Lussac laboratóriumában dolgozott egy ideig. Már 24 éves korában a kémia professzora volt Giessenben, aztán 1852-ben a müncheni egyetemre került. Felfedezéseiről oldalakat lehetne írni.

A múlt század kémiájának egyik legnagyobb és legszenvedélyesebb alakja. Vitáiban kíméletlen volt. „Szűnjön meg kedves Liebigem hóhér lenni a kémiában, elég magasan áll, hogy lássák, nem kell senkit lenyomnia, hogy kiemelkedjék” — intette az öreg Berzelius, a kor kémiai „pápája”. „Ugyan, mi a jó ezekben a vitákban ? Sorvasztod magad, tönkreteszed egészséged! Gondolj 1900-ra, mikor ismét víz, széndioxid és ammónia leszünk ... Ki törődik akkor vele, hogy békességben vagy bosszúságban éltünk?” — intette legjobb barátja, Wöhler (1. július 31-i cikkünket — A szer le.) Liebig önmagát is folyton gyötörte: „Meguntam már az életemet, el tudom képzelni, hogy a kéksav vagy gógemetszés jó lehűtő szer.” „Kétségbeesésbe visz az az átkozott könyvírás; soha többé

nem hók könyveket, bár kínáljanak gyémánt hegyeket” — ilyeneket olvasunk leveleiben.

Bár híre egyre nőtt, anyagilag nem tudott egyenesbe kerülni. Könyvet könyv után írt, ötletet ötlet után próbált ki; próbált csecsemőtápszert, sütőport, kávékivonatot gyártani — hiába.

Liebig jött rá, hogy a növények nitrogént és foszfort fogyasztanak a földből, s hogy a termést javítaná, ha ezeket az elemeket bevinnék a talajba, ő találta fel tehát elvben a műtrágyázást. Gyakorlatban is próbált műtrágya-gyárat alapítani, de mert félt attól, hogy az esővíz elviszi a műtrágyát, oldhatatlan vegyületeket alkalmazott. Pedig éppen oldhatókat kellett volna, hogy az esővíz bevigye őket a földbe!

Végül váratlanul sikerült valami. Egy népszerű könyvében megírta, hogy Dél-Amerikában a marhákat csak a bőrükért vágják le, húsuk ott rohad a pampákon, pedig ezt is hasznosítani lehetne, ha kivonatot készítenének belőle, és azt besűrítenék. Egy dél-amerikai vállalkozó átültette az ötletet a gyakorlatba, s szép összeget ajánlott fel Liebignek, ha nevét használhatja. így keletkezett a világszerte elterjedt Liebig-féle húskocka, amelyre az idősebbek még talán emlékeznek, mert a Liebig-húskockák jóval túlélték Liebiget (természetesen hírnevét és munkásságának jelentőségét nem). A nagy tudós 1874-ben halt meg.

Sz. F.