Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Május
Május 2 Vízbontás árammal 1800. május 2-án bontottak először vizet elektromos árammal. A nevezetes kísérletet William Nicholson (1753—1815) és Anthony Carlisle (1768—1840) angol kutatók Londonban hajtották végre. Akkoriban az elektromos áram új felfedezés volt, amelyről még nem sokat tudtak. Volta olasz tudós 1800 márciusában számolt be arról Padovában, hogy amikor egymásra rakott cink- és rézkorongokat sóoldatba mártott gyapjúrongyokkal választott el, és a legalsó és legfelső korongot összekötötte, a vezetékben elektromos áram mutatkozott (1. február 18-i cikkünket — A szerk.). Megfigyeléséről levélben értesítette a Royal Society elnökét, aki elmondta a jelenséget Nicholsonnak. Így május 2-án már Londonban is csináltak egy ún. Volta-oszlopot, sőt azzal már egy fontos új felfedezéshez jutottak, nevezetesen ahhoz, hogy az elektromos áramnak vegyi hatása van. Nicholsonék már azt is megfigyelték, hogy az egyik póluson hidrogén, a másikon oxigén szabadul fel. A felfedezés azért is fontos volt, mert a vizet évezredeken át elemi testnek, a kevés számú őselem egyikének, sőt koronként az egyetlen őselemnek, a dolgok végső alkatrészének tartották. Igaz, az első elektromos bontás előtt negyed századdal, 1784-ben Cavendish angol kutató rájött arra, hogy a víz nem egyszerű, hanem összetett test — csakhogy ő ezt nem Volta-oszlop felépítése bontás, hanem éppen ellenkezőleg: összetevés, szintézis révén állapította meg. Észrevette ugyanis, ha hidrogén- és oxigéngáz 2:1 térfogatarányú keverékét meggyújtja, mindkét gáz eltűnik, s helyette azonos súlyú vízcsepp jelenik meg. A folyamatot helyesen csak Lavoisier értékelte — ugyanazon évben —, kimutatván, hogy a hidrogén égésterméke a víz. Ugyancsak Lavoisier bontott először vizet, 1785-ben, izzó rézcsövön át vízgőzt vezetett; az a csőben termikus bomlást szenvedett. Az oxigént a réz megkötötte, és a cső másik végén hidrogén áramlott ki. Az elektromos árammal való vízbontás nemcsak sokkal egyszerűbbé tette ezt a folyamatot, hanem más szemszögből is igazolta Cavendish és Lavoisier eredményeit, és egyúttal kiindulópontja lett egy új, nagy és fontos tudománynak: az elektrokémiának. Sz. F.
