Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Május

Május 3

1908-ban két tudóst tüntettek ki orvosi-biológiai Nobel-díjjal, éspedig homlokegyenest ellenkező elméleteik és kutatásaik elismeréseképpen.

A két kitüntetett: Hja Iljics Mecsnyikov és Paul Ehrlich az immunitástan megalapozói közé tartozott. (Az immunitás: a szervezet védekezése a behatoló „ellenség” ellen. E jelenség tudományos kutatása a múlt század utolsó évtizedeiben, a már kibontakozott bakteriológia korszakában kezdődött meg.) Mecsnyikov véleménye szerint az immunitás alapja: a sejtek fagocitáló tevékenysége, Ehrlich nézete szerint pedig a vérsavó és a szövetnedvek ellenanyagai.

Az 1846. május 3-án született Mecsnyikov már régen zoológiaprofesszor volt Ogyesszában (a zseniális fiatalember 22 éves korában lett egyetemi magántanár), amikor a bakteriológusok felfedezései az ő figyelmét is az egysejtű kórokozókra irányították.

Sorsdöntő kísérleteit 1881 vége felé kezdte meg Szicíliában: itt fedezte fel, hogy a tengeri csillag átlátszó lárváiban (a mikroszkóp alatt úgy át lehetett látni rajtuk, mintha üvegből lennének) bizonyos sejtféleségek magukba kebelezik, felfalják a bevitt idegen anyagot, legyen az festékszemcse vagy baktérium. Vándorsejteknek nevezte el ezeket a sejteket. Később fagocitáknak (falósejteknek) nevezték őket, magát a jelenséget pedig fagocitózisnak.

Az első észlelés, a felfedezés után még évtizedes munka következett (1886-tól a párizsi Pasteur Intézetben dolgozott haláláig, 1916-ig), és a munka eredménye az immunitás sejtelmélete, amely szerint az emberi szervezet védelmében a fagocitáló tulajdonságú fehér vérsejtek játsszák a döntő szerepet.

8г. 8.