Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Április

Április 28

Rakmanov szovjet író Viharos alkonyat című drámáját, egy idős tudós életét az Októberi Forradalom alatt és után, az elmúlt évtizedben sokszor és nagy sikerrel játszották a magyar színházak is. A színműnek van egy tudománytörténeti érdekessége is: főszereplőjét, Polezsajev professzort az író a növényélettan tudományának nemzetközi tekintélyű képviselőjéről, Kliment Arkagyijevics Tyimirjazevről mintázta.

Pétervárott született 1843-ban. Az anyagi gondokkal terhes diákévek és későbbi tapasztalatai mondatták vele élete végén az életprogramnak is beillő mondást: ,,a bal kezem egy fillért sem adott ki, amelyért a jobb ne dolgozott volna”. Aki ilyen megállapításra kényszerül, azt nem kényeztette el a sors.

Tyimirjazev, kora legtöbb tudósával ellentétben, a tudományos kutatások célját a gyakorlati kérdések megoldásában látta. E gondolatok jegyében munkálkodva érte el, hogy a századfordulónak nemcsak legnagyobb orosz növényfiziológusa lett, hanem az egész növényélettan egyik legkiválóbb képviselője. Elsőnek bizonyította be az energia megmaradásának törvényét a növényvilágban, és azt is kimutatta, hogy a növény növekedése és anyagképzése a fény függvénye. Hangoztatta, hogy a növény szerkezete és bármely funkciója közötti kapcsolatot csak a fejlődés elvei alapján érthetjük meg. Csak fejlődési okokkal

magyarázhatjuk meg a klorofill zöld színét, a gyökereknek és hajtásoknak a fény és a nehézségi erő hatására megindult reakcióját.

A tudós egyik könyve tíz kiadást ért meg. A cári kormány nem örült Tyimirjazev tudomány-népszerűsítő tevékenységének és annak a személyes hatásnak, amellyel diákjait, hallgatóit elbűvölte. 1894-től a titkosrendőrség figyelte, különösen londoni előadóútjának sikere után. Mindezek alapján nem meglepő, hogy a forradalom mellé állt. Élete végéig, 1929. április 28-ig folytatta tudományos és társadalmi tevékenységét a szovjet hatalom érdekében.

P. B. P.