Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Április

Április 22

Amikor 1914-ben Bárány Róbert bécsi fülész elnyerte a Nobel-díjat, erről tudomást sem szerezhetett, ugyanis egy ázsiai orosz hadifogolytábor lakója volt, Przemysl eleste óta.

— Ki kell cserélni a nagy tudóst ! — követelték a svédek az osztrák kormánytól.

De az osztrákoknak Bárány nem volt fontos, inkább más, magasabb rangú tiszteket kértek cserébe orosz hadifogoly tisztekért. 1916-ban végül is a svédek szabadították ki fogságából: ekkor vehette át a legnagyobb tudományos díjat Stockholmban. A Nobeldíj átvételekor — a hagyományokhoz híven — beszámolt a felfedezéséről:

„Amikor a bécsi fülészeti klinikán a betegeim fülét kiöblítettem, sokan szédülésről panaszkodtak. A szédülés kapcsán bizonyos irányú szemrezgést, nistagmust észleltem. Ezekről az esetekről gondos feljegyzéseket készítettem, de a rejtélyt nem tudtam megfejteni.”

Azután a véletlen jött Bárány segítségére. Az egyik „szódülős” betege megjegyezte: akkor szédül csak, ha az öblítő víz nem elég meleg. Egyszer a víz túlságosan meleg volt, és ugyanez a beteg ismét elszédült. Bárány ekkor arra gondolt, hogy a víz hőmérséklete váltja ki a szédülést.

Azt már régóta tudták, hogy a belső fülben levő én. félkörös ívj áratokban van az egyensúlyozás szerve. Az ívjáratok megsértése szédülést, egyensúlyzavart okoz. Azt is tudták, hogy az ívj áratokat folyadék tölti ki, de nem tudták, hogy miképpen működik ez a szerv. Éppen erre derítettek fényt Bárány kísérletei, amelyeket az említett véletlenszerű események után most már tudatosan elvégzett.

Kiderült, hogy a félkörös ívjáratokat kitöltő folyadék lehűtése vagy felmelegítése a fülöblítés által áramlást indít meg, és ez a folyadékáramlás okozza a szédülést, az egyensúlyzavart.

Bárány ezzel a felfedezéssel (amit 1906-baa tett közzé) megalapozta a belső fül idegélettani kutatásait. Ezért és későbbi munkásságáért nyerte el a Nobel-díjat.

1876. április 22-én született. Apja magyar, anyja cseh származású volt. 1900-ban avatták orvossá a bécsi egyetemen, amikor tehát nagy jelentőségű kísérleteit végezte, még egészen fiatal, „kezdő” orvos volt. És ezt sohasem bocsátották meg neki az egyetem nagynevű professzorai: amikor Stockholmból visszatért Bécsbe, nem elismerés, hanem áskálódás fogadta; még magántanár sem lehetett a bécsi egyetemen! Felfedezését pedig igyekeztek elvitatni tőle. Ismét a svédek siettek a segítségére: meghívták az uppsalai egyetem fülószprofesszorának. Bárány elfogadta a meghívást, ott élt haláláig, 1936-ig. Sz. 8.