Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Április
Április 23 Forradalom a fizikában A fizika korunkat megrázkódtató forradalmát a múlt század végi kísérleti tények (röntgensugárzás, radioaktivitás stb.) megállapítása mellett Max Planck kis h betűje idézte elő. A tréfásnak tűnő megfogalmazás mögött nagyon komoly tény húzódik meg. Planck 1900-ban, az ún. abszolút fekete test hőmérsékleti sugárzásának energiaeloszlását vizsgálva, a kísérleti adatok és az elmélet közötti ellentmondás okát kereste. Végül arra a meggyőződésre jutott, hogy semmiféle energia-kicserélődés nem történhet folytonosan, hanem csakis meghatározott energiaadagokban: kvantumokban. Ez a legkisebb energiaadag, mint valami energia-„atom”, a sugárzás frekvenciájának és egy természeti állandónak, A-nak, az úgynevezett Planck-féle állandónak a függvénye. Planck valóban forradalmi gondolata a modem fizika alapgondolata lett. Einstein bevezette a fénykvantum, a foton fogalmát, s ezzel helyesen tudta értelmezni a fényelektromos jelenségeket. Bohr (1. október 7-i cikkünket — A szerk.) atomfizikai számításaiba vezette be a Planck-féle hatáskvantumot, és e zseniális ötletével összekapcsolta az atom szerkezetének törvényeit a fénykibocsátás és elnyelés törvényeivel. A kis h forradalmi megjelenése új fejezetet nyitott az elméleti fizikában: a kvantumelméletet, Max Planck illetve kvantummechanikát és később a kvantumelektrodinamikát. Max Planck 1858. április 23-án született Kiéiben. Münchenben és Berlinben tanult, 21 éves korában doktorált, és 31 éves korában már Kirchhoff utóda lett a berlini egyetemen. Pályája meredeken ívelt fölfelé; 1918-ban elnyerte a fizikai Nobel-díjat is. Szerény és végtelenül jó ember volt, és maradt mindvégig, de a sors kegyetlen volt hozzá. Meghalt a felesége, két ikerlánya — mindkettő asszonykorában —, legidősebb fia az első világháborúban esett el, másik fiát pedig a Hitler ellen 1944 júliusában megkísérelt merénylettel összefüggésben letartóztatták, majd kivégezték. Berlini otthonát egy légitámadás bombái megsemmisítették, elpusztult értékes könyvtára, rengeteg kézirata, feljegyzése és kedves házi orgonája, amelynek komoly művésze volt. Élete utolsó éveit Göttingában, siralmas nélkülözések közt, betegen, de utolsó percig dolgozva töltötte. Még előadói utakra is vállalkozott, s ezeken nem győzte hangoztatni a béke fontosságát, óvni az embereket egy újabb háborútól. Csaknem 90 éves volt, amikor 1947-ben meghalt. 8. O.
