Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Április
Április 7 A tudománybaji, az iparban, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben egyaránt fontos szerepe van a mértékegységnek. Ma a Föld legtöbb országában a méterrendszer uralkodik (és ahol nem — mint pl. Angliában —, ott is napirenden szerepel a bevezetése). Érdemes tehát kissé visszalapozni a móterrendszer történetében, amelyet Franciaországban dolgoztak ki, és 1795. április 7-én fogadtak el. A nagyobb távolságokat az ősmagyarok és más lovas népek — az időegység segítségével állapították meg. Az arabok, Észak-India lakói és a perzsák a teve egy nap alatt megtett útját, más források szerint a napi hadi menet 1/5-ét fogadták el hosszmértéknek. A perzsák ezt ,,paraszang”-nak nevezték, s kb. 5—6 km volt. Az ősmagyarok egy jó lovas által egy nap alatt megtehető út hosszának többszörösével adták meg a nagyobb távolságokat. Később hazánkban a nyíllövés, baltavetés volt a távolságok mértékegysége, de ezek számszerű adatai területenként különbözőek voltak. A kisebb hosszúságok mérésére régen a törzsfők, uralkodók, hercegek hüvelykujjának, lábának és lépésének a méretét használták. Ez persze ugyancsak különböző volt, ezért az egységeket vasból készült etalonokkal rögzítették, és szent helyeken — templomok falán — helyezték el. Az első egységesített hosszmórték az angol yard volt. Az angol király 1305-ben saját felséges karjának hosszát tette meg törvényes hosszmértékegységgé. A hagyománytisztelő angolok ezt meg is tartották, s még ma is használják (1 yard — 91,44 cm). A mérföld meghatározása a rómaiaktól ered, akik a hadiúthálózat minden mérföldjén jelzőköveket helyeztek el. A mérföldmeghatározás országonként változott: a XV. században egy német mérföld 4500 lépés volt, egy magyar mérföld öt német mérföldnek felelt meg. (A mai magyar mérföld 8,3536 km, az orosz 7,47 km, az angol 1,6093 km, az ausztriai 7,859 km. A földrajzi mérföld egy délkör egy fokának 1/15-öd része, azaz mintegy 7,421 km, a tengeri mérföld egy délkör egy fokának 1/60-ad része, 1,852 km.) A természettudományok rohamos fejlődésével azonban — a tapasztalatok kicserélésének megkönnyítésére — szükségessé vált az egységes, pontos, változatlan mértékegység megalkotása. A Francia Akadémia 1780. május 8-i határozatában kiadta a feladatot: „Keresendő egy méter elnevezésű egységes hosszmérték, mely minden népnek minden időben megfelel.” A párizsi csillagvizsgálón áthaladó délkör hosszának negyvenmilliomod részét jelölték ki törvényes hosszmértéknek. 1876-ban Magyarországon is ez lett a törvényes hosszmórték. Az ősmóterről napjainkban már tudjuk, hogy nem pontos, s így ma a méter hosszúságát nem a földmérés technikájával számítják. Korábban a kadmium vörös vonalának hullámhosszával határozták meg, 1957-ben pedig a Nemzetközi Mértékhivatal a hosszegységet így adta meg: „1 méter a 86-os tömegszámú kriptonatom 2p10 és 5d5 energiaszintjei közötti átmenetnek megfelelő színképvonal vákuumban mért hullámhosszának 1 650 763,73-szorosa.” P. J.
