Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Április
Április 8 Egy nagy amerikai bakteriológus A múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben bontakozott ki az orvostudomány új, ún. bakteriológiai korszaka. Az amerikai bakteriológiai kutatás egyik megalapozója William Henry Welch volt, aki 1850. április 8-án született Norfolkban (USA). Fiatal orvos korában a tüdővel kapcsolatos vérkeringési problémákkal, elsősorban a tüdővizenyővel foglalkozott, érdeklődése azonban hamarosan a laboratóriumi kutatás és elsősorban a bakteriológia felé fordult. Alig harmincéves korában már oly nagy tekintélynek örvendett az orvostudomány világában, hogy amikor John Hopkins, egy gazdag bankár jelentős pénzösszeggel Baltimore-ban egyetemet alapított, őt kérte fel a szervező munkára. 1884-ben a 34 éves Welch lett az azóta világhírnévre szert tett John Hopkins Egyetem megalapítója, s ezen az egyetemen dolgozott élete végéig, itt nevelt számtalan kutatót, tanítványt. Első nagy jelentőségű felfedezése — amelyet egy másik világhírű bakteriológussal, Simon Flexnerrel együtt dolgozott ki — a diftéria-toxin hatására vonatkozott. Kimutatták, hogy nemcsak a diftóriabacilus, hanem annak mérgező terméke, a toxin külön is számos kóros elváltozást okoz a szervezetben (elsősorban a szívizmot betegíti meg). Nevét azonban nem ez az eredménye, hanem bakteriológiai felfedezései örökítették meg. A gennyedést és az üszkösödést okozó baktériumokat vizsgálta. Felfedezett egy bőrgennyedést okozó baktériumot, a Micrococcus albust, továbbá egy üszkösödést, az ún. gázgangrénát okozó baktériumot, amelyet róla Welchféle bacilusnak neveztek el. Tisztázta e kórokozó tulajdonságait; kimutatta, hogy a gázgangréna bacilusa az ún. anaerob baktériumok közé tartozik, azaz fejlődéséhez, szaporodásához nincsen szüksége oxigénre, sőt oxigén jelenlétében elpusztul. Ezzel elősegítette ennek a veszélyes, és elsősorban a zárt sérülések kapcsán fellépő, gyakran halálos kimenetelű betegségnek a gyógyítását. A bacilus felfedezése lehetővé tette, hogy később oltóanyagot dolgozzanak ki a gázgangréna ellen. így manapság már ez a betegség nem olyan félelmetes, mint régebben volt. Bakteriológiai felfedezései a 90-es évek elejére esnek. A század utolsó éveiben a trombózis és az embólia kutatásával foglalkozott. Tudományos pályafutása a századforduló után tulajdonképpen lezárult, új felfedezései ekkor már nem születtek. A John Hopkins Egyetem egyik vezetőjeként azonban élete végéig nagy szerepet játszott az amerikai orvostudományban. 1934-ben halt meg. Se. S.
