Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)

II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840

együtt látogatta meg. És csak ha minden kedvező volt, vállalkozott a bérletre.176

A tulajdonos azt vizsgálta, hogy a bérlő becsületes és hitelképes-e? Mindkettőről felvilágosításokat szerzett, az utóbbihoz még kezeseket is, és csak ezután tárgyalt az ajánlkozóval.177

Az alapvető kérdés természetesen a bérösszeg volt. Ez függött a malom állapotától — így termelőképességétől —, a piaci lehetőségektől, és az általános bérleti kulcstól. Az utóbbi a 18. századtól kezdve — a többi bérlethez hasonlóan — a bérlettárgy leltári értékének 6%-a volt.178

9. A nagyszebeni papírmalom bérleti hirdetménye. 1794.

A papírmalomnál is ez volt ez időtől kezdve az elvárható haszon, vagyis a kívánt bérösszeg. — Ezért keveselhette a kamara a diósgyőri kísérletnél az Altman által ígért 4% hasznot. — A 18. századból még egy — feltehetően általános — mércét is ismerünk: a zúzómű kalapácsainak száma szabta meg a bérnormát. Az 50-es években 5 kalapácsra 100 forint bért számítottak.179

A bér összegszerűleg természetesen malmonként, az egyéb szolgáltatásoktól függően változott, de egyazon malomnál is, a javítás, az átalakítás következtében beálló malomérték-változás, valamint a pénzérték ingadozása szerint különbözött, s általában növekedett. A 17. században általában 50—120 forint,180 a 18. században 100—400 forint,181 a 18/19. század fordulójától 800—1000 forintra is emelkedik.182

A bérösszeget ritkábban évenként egyszerre, inkább részletekben, félévenként, negyedévenként előre fizették, általában készpénzben, rit96