Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
kábban papírban, ami inkább a 17. század bérfizetési formája volt, kb. 80—1000 rizsma papír.183 Néha azt is beszámították a bérösszegbe, hogy a tulajdonos papírszükségletét az általános árnál olcsóbban elégíti ki a papírkészítő, az árengedmény általában a mindenkori papírár 5%-a volt. Megállapodhattak abban is, hogy ha a malom és a malomárok tisztítása a bérlő hibáján kívül évi 6 hétnél tovább tartana, az évi bérösszegből ennek megfelelően engednek.184 A bérleti idő megállapításánál a tulajdonos a rövidebb (1—3 év), a papírkészítő a hosszabb időt (10—12 év) kívánta elérni. A 17. században többnyire 10 éves, a 18. századtól kezdve 1—3 éves bérlettel dolgoztak általában, de azért találunk 3 éves bérletet a 17. században, és 10 éveset a 18. században is.186 E századtól kezdve bevezették a kölcsönös negyedéves bérleti felmondást is.186 A bérleti idő letelte után, a kialakult helyzet szerint vagy más bérlőt kerestek, vagy — és ez az általánosabb — hasonló tartamú — és rendszerint azonos feltételű — új szerződést kötöttek. Ha a papír készítő a bérleti idő lejárta előtt meghalt, vagy meghagyták az örökösöket a bérletben a szerződési idő lejártáig,187 vagy megszüntették a szerződést, még akkor is, ha a papírkészítő kérte, hogy utódai a bérletben maradhassanak, mert ,,a bérleti szerződés nem tarthat örök időkig, hanem csak a papírkészítő élete végéig szólhat”.188 A bérlettárgyat — a malmot és teljes berendezését, az esetleges nyers- és készanyaggal együtt — mindenkor leltárral vette át a papírkészítő és köteles volt azt ugyanolyan állapotban ugyancsak leltárral átadni, a hiányt pedig meg kellett térítenie ami— általános jogszokás. — Az egyéb bérleti feltételek egyik része a tulajdonos, másik része a papírkészítő kötelezettségeit szabta meg, amelyet vagy a malom bérleti szerződésébe foglaltak, vagy esetleg külön szerződést kötöttek. A tulajdonos természetbeni lakást adott — rendszerint a malomban —, jószág tartását — 1—2 ló, 2—3 tehén tartását —, legelő, kisebb szántóföld, kert használatát engedélyezte, tűzifát adott vagy teljesen ingyen, vagy a vágás és szállítás a papírkészítőt terhelte. A javításhoz szükséges fát és egyéb építőanyagot (tégla, mész stb.) a fuvarral együtt (robot) adta a tulajdonos.189 Nem volt ugyan a szerződésekben kikötve, de az általános szokás szerint betegség esetében a papírkészítő legényeit, inasait a tulajdonos gyámolította.190 A papírkészítő kötelessége volt a karbantartás, részint úgy, hogy a kisebb javításokat maga végezte, vagy ezek munkadíját fizette, részint úgy, hogy a nagyobb — rendszerint meghatározott összeghez kötött (pl. 50 forinton felüli) — javítások szükségességét a tulajdonosnak azoni Papírgyártás 97
