Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
A földbérlet egyúttal a vízhasználat jogát is biztosította. A következő korszakunkban már erre is külön szerződést kötöttek, és ha a bérlő esetleg a földet megvette, a vízjogot még külön meg kellett vásárolnia.17a A földterület nagyságára pontos adatunk nincs, legfeljebb a papírmalmok általános nagyságából következtethetünk arra, hogy 4—600 négyszögölnél nem igen volt nagyobb. A malombérlet volt a másik típus. A bérlő általában papír készítő, de nem minden esetben. Lehet más mesterember, pl. nyomdász, ács stb., egy másik földesúr, városi polgár, kereskedő stb., egyházi, világi intézmény.171 Az ilyen esetekben a bérlők, vagy mintha tulajdonosok lennének alkalmazottként foglalkoztatták a papírkészítőt, vagy albérletbe adták neki a malmot. Ez a jelenség főleg — kereskedő személyében — a 18/19. század fordulóján lesz gyakoribb, mutatva a kapitalista fejlődést, mely korántsem volt egyenletesen felfelé ívelő. Egyrészt hátrányos volt ez a papírkészítő számára, mert nehezebben juthatott papírmalom bérlethez s ez akadályozta tőkés fejlődését. Másrészt drágította a papírt (kettős bérlet), „mert a bérlő saját hasznát a közönség kárára keresi”. Így indokolja meg Bártfa város 1812. évi felterjesztését, amelyben kéri a kancelláriát és; a helytartótanácsot: tiltsák meg, hogy papír készítőn kívül más is bérelhessen papírmalmot — „Ne sutor ultra crepidam” írja a bártfai bíró — persze eredménytelenül. 172 Hogyan juthatott a malomtulajdonos bérlőhöz — mert eleinte ez volt a kérdés, mely csak a 18. század második felében fordult meg. Az alkalmazott kereséséhez hasonlóan: levelezéssel érdeklődtek papír - készítéses helyen élő, főleg felvidéki ismerőseiknél, ajánlatokat kérve tőlük. A 18. század második felétől árvereztették is a bérletet, kidoboltatással, a kincstár nyomtatott árverési hirdetménnyel is.173 Megtörtént az is, hogy a malomban dolgozó papírkészítő legénynek adták ki bérbe.174 A kincstári tulajdonú malmoknál, árverés esetében (1. 9. á.), a bérleti szerződéskötés nehézkesebb volt, mint a földesúrinál, különösen akkor, ha a licitáción a korábbi bérnél lényegesen kisebb bérajánlatot kaptak, és hiába írtak ki újabb árverést. Sok idő telt addig, amíg az összes fórumokat megkeresve sikerült a legfelsőbb engedélyt megszerezni, és még később is kellemetlenség lehetett belőle.175 A papírkészítő helyszíni szemlét tartott. Megvizsgálta a malmot, felszerelésével együtt, különös gonddal a vizet mint hajtóerőt és gyártásvizet. Érdeklődött a nyersanyag- de árupiac helyzetéről. Mérlegelte a bérleti feltételeket, a kért bérösszeget. Nem hagyta figyelmen kívül a lakás-körülményeket sem, a kiszemelt helyet rendszerint feleségével 95
