Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
ajánlással, ígérettel, adománnyal”, mert „igen bántak utánna . . . meg is házasították csak ott maradása kedvéért”. De volt vaskosabb módja is a papírkészítő megtartásának. Bethlen Kata írja 1753-ban: „Én, az papiros csinálómnak obsitját 80 német forinton váltottam ki . . . Ma is magamnál tartom. A micsoda álhatatlan ember az én papiros csinálom, ha az obsit nálam nem volna, eddig alább állott volna. . .”le7 A 18. század második felében, amikor papírkészítésünk fejlődésével egyre többen választják ezt a mesterséget, megfordul a helyzet. A papírkészítő keres alkalmazást, s nem a malomtulajdonos alkalmazottat. Ekkor már válogatni is lehetett, de azért módjával. Lényegesen több volt a munkakereső papír készítő, mint korábban, de jó szakember még a 18/19. század fordulóján is elég kevés volt, többek között ezzel indokolják papírkészítőink a termelési hiányosságokat.168 A papírkészítőt alkalmaztatása esetében általában az egyéb uradalmi, kincstári alkalmazottak munkafeltételei között, hasonló bérezéssel, megegyezés szerinti konvencióval fogadták fel. A nem papírkészítői tulajdonú malmokat azonban a legtöbb esetben birtokosa bérbeadta, a bérletügyet tehát közelebbről meg kell vizsgálni. — A bérletnek két típusa volt. Ha a papírkészítő saját költségén építette a malmot — láttuk —, a szükséges területhez földbérlet formájában juthatott hozzá. Ritkább eset, inkább csak a 18. század közepétől fordul elő. Két típusát különböztethetjük meg.169 A földesúr tulajdonában levő területre a bérleti szerződést általában meghatározott időpont nélkül kötötték meg: a papírkészítő és örököseinek életére. Viszont kikötötte a földesúr, hogy ha a papírkészítő el akarja adni a malmot, neki elővételi joga van. Ennek biztosítására bizonyos meghatározott összeget (40—60 forintot) kellett a papírkészítőnek lefizetni, amelyet azonban, a malom esetleges eladásakor a földesúrtól visszakapott. A földbért készpénzben és papírban fizette: évi 10—20 forintot, meg 2—3 rizsma írópapírt. Az előbbit évenként előre egy összegben, az utóbbit esetenként szolgáltatta. Kiköthette még a tulajdonos a földesúri haszonvétel használatát is: a földesúri sörfőzőbői, kocsmából, mészárszékből fedezze a papírkészítő a szükségletét. A kincstári tulajdonban levő területért csak földbért fizetett a papírkészítő, készpénzben, kb. hasonló összeget. A bérleti szerződést azonban rövidebb időre kötötték meg: 3—6—9, esetleg 12 évre, és mindig megújították. Ez bizonyos kockázatot jelentett a papírkészítő számára, de az ismert esetekben nem tagadták meg a megújítást. A malom eladásakor azonban egy nehézség megmaradt: nemcsak a vevőnek kellett a földbérletet elfogadnia, hanem a kincstárnak is az új bérlőt. Az is megtörtént, hogy a kincstár ilyen esetben felemelte a bérösszeget. 94
