Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
malmot 1764—70-ben, s kezelését rábízta a pécsi káptalanra. Pécs kulturális fejlődését kívánta segíteni: a nyomda papírszükségletét — természetesen a püspöki uradalom papírszükségletét is — igyekezett fedezni. A várható hasznot pedig alapítványra adta: részben szegénysorsú tanulók oktatására, részben egyházi célokra.160 Papírkészítői alapítás általános vagyoni helyzetükből következőleg ritkább jelenség. Van rá példa a 17. században is — így a poprádi papírmalom, amelyet Czieser János papírkészítő alapított 1692-ben161 —, de a 18. század végén sem gyakori. Jó példa Martinyi Sámuel papírkészítő — ,,vir industrius” forrásunk szerint —, aki 1774-ben alapítja a rochfalvai papírmalmot,162 1802-ben pedig a diósgyőrit, saját költségén.163 Egyúttal típusa a szakember-üzletember századfordulói alakjának. Ha a papírkészítőnek nem volt tőkéje, megpróbálta az alapítást állami segítséggel is. Az Altman-féle diósgyőri kísérletet már láttuk. Rendszerint azonban kölcsönnel kísérleteznek. Römer János Fülöp papírkészítő 1785-ben a kincstártól kölcsönt kért papírmalom-alapításra — meg nem nevezett helyen —, de nem kapott.164 Érdekes próbálkozás volt a szentendrei papírmalom bérlőjének, Timnick Józsefnek kísérlete 1807-ben. Kincstári segítséget kért ahhoz, hogy az általa Rudán alapított papírmalom építését befejezhesse. A kamara közli, hogy ilyen segítséget nem szokott adni —- általános érvényű adat —, de a végleges döntés előtt a helytartótanács állapítsa meg, hogy Timnick rendelkezik-e elegendő óvadékkal. A vizsgálat során Buda város tanácsa járt el az ügyben, — de furcsa dolgok derültek ki. Saját műhelye nincs, csak a szentendrei bérlet, ez pedig teljesen felszerelt. Timnick — kihallgatásakor — sem e malom további fejlesztéséről, sem pedig bármilyen más új tervről — nemhogy már megkezdett papírmalom építéséről — csak említést sem tudott tenni. A segítséget a könnyebb megélhetés okából kérte, mert különféle anyagi károk érték. A kérés tehát — állapítja meg a tanács — mondvacsinált ürügyekre támaszkodik, semmi komoly alapja nincs. Nem is kapott támogatást, de szerencséjére mást se: a hatóságok emberséggel kezelték kérését. Hogy valójában hogyan is képzelte az egész ügyet, azt legfeljebb csak találgathatjuk.165 Ha viszont kivételesen volt is tőkéje a papírkészítőnek, nem volt a malom alapítására megfelelő ingatlana. Földesúri engedély kellett ahhoz, hogy hozzájusson, mégpedig bérlet formájában. E kérdéssel később részletesen foglalkozunk. A tulajdonosokat a következő kategóriákba sorolhatjuk: a kincstár vagy az uralkodó, a földesúr, vagyis a birtokos család, a város, egyházi és világi testületek, a polgár vagy a polgárcsalád és a papírkészítő. 87
