Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
uradalmi felügyelőségeknél, de nem egyformán. Az uradalmak vezetői kezdeményezőbbek, pártfogóbbak, mint az előbbiek. Persze azért embere válogatja. Kiemelkedik a többiek közül Kruspér Pál Bács-i, Passárdy Pál eszéki, Péchy Imre tarcali felügyelő és mindenekelőtt a diósgyőri prefektus, Szöllősy Ferenc,145 aki pontosan utána nézet vagy néz mindennek, maga ragad tollat, lelkesedéssel fogalmaz — a papírmalom szívügye lett. Az 1773-as alapítási kísérletkor is rendkívül tevékenyen dolgozik,146 és nem nyugszik meg az uralkodó elutasításában, s mint láttuk, 1786—87-ben újból kísérletezik. A papírkészítő szereplése ez esetben különösen érdekes. Idegen származású, erre a „célfeladatra” szerződteti napidíjjal a kamara. Altman azonban nem törődik kapott hatáskörével: példaadóan szemlélteti a kapitalizmusba való átmenet korszakának korai típusát; azt, hogyan lehetne a kézműves — a mi esetünkben a papírkészítő — tőkés vállalkozó, ha az állami iparpártolás ezt meg nem akadályozná. Altman egyszeinélyben jó szakember és fejlett üzleti érzékkel rendelkező jó szervező. Érdemes ténykedését kissé közelebbről szemügyre venni. Az előkészítő munkák — helykiválasztás, tervrajz- és költségvetéskészítés — után közli a beruházási összeget, amely évi 4%-os kamattal közel 25 év alatt térül meg. Kéri, hogy az építkezés vezetését bízzák rá, továbbá, hogy a kincstári költséggel felépülő malmot majd adják el neki, ha nem, legalább privilégiummal kaphassa bérbe. Hajlandó a költségekhez is hozzájárulni. Intézkedést kér a rongy intézményes gyűjtésére: a katonai ruharaktárak, a könyvkereskedők és a könyvkötők, a kártyakészítők a selejtpapír gyűjtésére köteleztessenek, amelynek további felhalmozásáról és szállításáról a kamarának kellene gondoskodnia. Megnevezi a katonai raktárakat is (lehetséges, hogy Szöllősy volt segítségére): a budait — a legnagyobbat —, az egrit — a legközelebbit — és a husztit —- a vizi úton legkönnyebben elérhetőt.147 Mi van e tényadatok mögött? Altman mindenáron papírmalomhoz akar jutni, de elegendő tőkéje, megfelelő ingatlana nincs. Építsen a kincstár egyet, és adja el neki törlesztéses fizetéssel, vagy adja neki bérbe, de privilégiummal. így a kamara papírszállítója lehet: biztosította a malom piacát, a rongygyűjtés kincstári megszervezésével pedig a nyersanyagpiacot. Kamatnak csak 4%-t azért ígért, hogy biztosítsa az eladás vagy a bérbeadás számára kedvező feltételeit. Ugyanis biztosra vehette, hogy a beruházáshoz kevesebb tőke kell, és több hasznot hoz, mert lényegesen hamarább megtérül. Látszólag mindenre gondolt, csak arra nem, hogy a 4% — vagyis a kevés kamat, a 25 éves megtérülés— miatt a pénzügyi fegyelemhez 84
