Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
ipari, sőt kulturális célra törekedett: mindenkor szép, jó és elegendő mennyiségű papírt akart termelni. E megállapításkor természetesen figyelembe kell vennünk, hogy 300 esztendőről van szó, így az alapvető cél az idők folyamán módosul. Mivel az alapító személye az alapítás után rendszerint kikapcsolódott—, akár azért, mert azonos volt a tulajdonossal, akár azért, mert nem —, lényegében csak a tulajdonos és a papírkészítő érdekellentétéről szükséges néhány megjegyzést tennünk. Az ellentét természetesen inkább csak közvetetten jelentkezik. A tulajdonos önellátási vagy árutermelési — tehát gazdasági — célját mennél kevesebb befektetéssel akarta elérni, vagyis a szükséges beruházást jól megfontolta, következőleg a karbantartásra is nehezen szánta rá magát, hát még az üzemfejlesztésre. Nem törődött azzal, hogy a malom technikai állapota befolyásolja a termelést, ez a papírkészítő gondja volt. Rendszerint baja is, mert saját célját sem érhette el, és a tulajdonos megelégedését sem nyerhette el. A 18. század második felétől kezdve az ellentét — az általános helyzet-változás következtében — egyre elmosódottabb lesz. Mindkét fél enged céljából, helyesebben, érdekeik közös oldalánál — a gazdaságinál — találkoznak. A tulajdonos belátja, hogy az iparfejlesztéssel gazdasági célját jobban eléri: az önellátást felváltja az árutermelés, és a tulajdonos átveszi a kezdeményezést, a papírkészítőnél pedig ugyancsak kialakul a tőkés szemlélet. Ennek megfelelően módosul az alapítási szándék is, mert már az ország gazdasági fejlődését is fejleszteni kívánják a malmok létesítésével és jó üzemeltetésével. — Ez a jelenség természetesen egy kis területre korlátozva megismétli az általános technikai-gazdasági fejlődést, és nem mehet túl az előbbiekben vázolt általános kereteken, hiszen részben ezeknek függvénye. Az alapítók személye nemcsak eszmeileg, hanem gyakorlatilag is döntő tényező volt a papírmalom életében: az általa jóváhagyott terv szerint felépített malom csak újabb és jelentős költség beruházásával működhetett másként. Az alapító szellemi és anyagi képessége, ereje a malom jövőjét is meghatározta. A szűklátókörűség, a műszaki tájékozatlanság, a kispénzűség vagy fukarság már eleve szomorú sorsra ítélte a malmot. Az alapítók minden általános típusa megtalálható: a legnagyobb közösségtől, az államtól kezdve a magánszemélyig. Osztályozásuk azonban kissé nehézkes, mert sok mindent figyelembe kell vennünk. És mivel a legtöbb esetben nem áll rendelkezésünkre elegendő hiteles forrás e kérdés-szövevény megnyugtató megoldására, nem tudjuk minden esetben meghatározott névhez kötni — vagy legalább is csak bizonytalanul, 82
