Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)

II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840

kísérletéről. 1809-ben már termelt a busóéi (Szepes), 1810 körül a dománisi (Trencsén), 1812-ben a sebesváraljai (Kolozs), 1818-ban az apátfalvai (Borsod), 1819-ben pedig a következő malmok: a kosztivjarszkai (Zólyom), a lublói (Szepes), a lukói (Sáros), a nagysikallói (Szatmár), a mályi (Borsod), a pécsváradi (Baranya), a szilvási (Borsod), a zayugróci (Trencsén), ez évben alapították az enyedi (Alsó Fehér) második, 1820-ban pedig a masznikói (Gömör) papírmalmot, amikor az igari (Veszprém) már üzemben volt. 1824-ben már működött a jeszenőremetei (Ung), 1826-ban pedig a hirdi (Baranya), a kokovai (Gömör) harmadik, a nadabulai (Gömör) második, az oszadnicai (Trencsén) és a velcsici (Trencsén). Jóval 1827 előtt kezdhette meg termelését a fiumei papírmalom, mert 1828-ban már beszüntette működését, amikor ott az ország első papírgyárát létesítették. 1828-ban alapították a hermaneci (Zólyom), 1829-ben a hermándi malmokat. 1830-ban már üzemelt a bartosfalvai (Sáros), a hervaltói (Sáros) és a nagykemencei (Zemplén), 1832-ben pedig a feketelehotai (Gömör) második. 1837-ben létesült az ompitáli (Pozsony) papírmalom, és ekkor indult meg a kokovai (Gömör) negyedik malom. A 19. század első felében működtek még a közelebbi időponttal eddig nem ismert következő malmok: a berzevicei (Sáros), az olajpataki (Sáros) és a stavnyiki (Zólyom).

E negyven év alatt — 2 alapítási kísérleten kívül — 39 papírmalom és 1 papírgyár kezdte meg működését — vagy üzemelt már. Közülük a gyár és 22 papírmalom — amelyből 5 gyárrá is átalakult — a 19. század második felében is tovább termelt. A korábbi alapítású malmok közül a 16. századból 1, a 17. századból 20, a 18. századból 64 működött ez időben is, így a 40 újabbal együtt 124 papírmalom és 1 gyár dolgozott.

Összefoglalva e 300 esztendőt, számszerűleg szép eredményt kapunk: összesen 157 papírmalom és 1 gyár, vagyis 158 üzem megindidásáról és működéséről van tudomásunk az eddigi kutatások szerint. A papírmalmok közül 28 mint gyár is folytatta működését (persze a fiumei gyár is), 130 papírmalomként fejezte be pályafutását.

A fejlődés irányvonalát jellemzi az egyes századokban működő papírmalmok száma is. A 16. században 5, a 17. században 33, a 18. században 108, a 19. század elején 125 papírmalom — természetesen nem állandó és egyenletes termeléssel — elégíthette ki írásműveltségünk papírszükségletét. Papírmalmaink száma természetesen keveset mond, a termelt mennyiség a mértékadó, azt azonban — mint említettük — később fogjuk vizsgálni, s így az általános fejlődésről csak ott kaphatunk teljes képet. Mivel azonban papírmalmaink jó része helyi szükségletre.

80