Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
lett iparos és kereskedő város, illetve tanácsa nem nyugodott, és amit az apa nem tehetett meg, megtette a fiú. Egy emberöltő múlva, 1573-ban újrakezdték, és Birthalmer Mihály papírkészítőnek 650 forintot fizettek, hogy a város melletti Talmács község határában, a Szád mellett felépítse a papírmalmot. Ez meg is történt, és így — ha az 1529-es véglegesen még nem bizonyított irodalmi adattól eltekintünk — két évvel megelőzték nyomdájuk felállítását.120 A nagyszeben-talmácsi papírmalom vízjelét (1. 8. á.) a város címeréből vette: koronás címerpajzsban két harántkeresztbe tett pallosból áll a jel. E században utolsó, sorrendben az ötödik papírmalmunkat már északon találjuk. Alapítási idejét pontosan nem ismerjük. Csak annyit tudunk róla, hogy 1596-1606 között alapították a németlipcsei lakosok Liptószentmihályon, a Lipcse patak mellett, a Yágba ömlésétől nem messze. A századfordulón már Erdélyre is hadas idő nehezedett, mint akkoriban mondták: ,,az község szekér-háton volt” sokszor, vagyis menekülésre készen. Papírmalmaink közül a brassói, a mellette elterülő nagy mező miatt, sok csatának volt tanúja. Többek között ott verte szét Székely Mózes hadát 1603. július 17-én Radu havasalföldi vajda,121 s ugyancsak Báthory Gáborét, 1611. július 9-én.122 A 17. század elején a Felvidéken kissé megkönnyebbedett az élet, papírkészítésünk útja visszakanyarodott, itt folytatta a papírmalomalapításokat, hogy aztán később, kedvezőbb időkben Erdélybe is lelátogasson. A lengyel határ melletti Szepes (7 pm.), Sáros (7 pm.), majd az Ausztria felőli Pozsony (4 pm.), Bars, Turóc, azután Abauj, Gömör megyék városaiban, falvaiban kezd kelepelni a papírmalom kereke, később Erdélyben, Alsó Fehér, Beszterce, Szász Sebes Szék, Torda megyékben is. Város, városi polgár, földesúr sokasítja az alapítók sorát, s ez a helyzet a következő századokban is. Hogy papírmalom alapítására nálunk kedvező a helyzet, azt akkoriban is tudták. Mikolai Hegedűs István, az Angliában járt pataki diák írja 1648-ban, Utrechtben kiadott „Biblia tanúi” című puritánus mű fordításának előszavában: „Elég erdő vagyon hazánkban, pappiros külyühöz elég patakok, folyó vizek vannak, csak Várad körül s túl egy nehány keveseket tudok csak én is, rongyot is (úgy ítélem) kaphatnánk ahoz . . .”123 73
