Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)

II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840

A teljes bevételt természetesen sok minden terhelte, a későbbiekben tájékoztatást kapunk róla.

Ha a tulajdonos szempontjából vizsgáljuk ezt a kérdést, célszerű a bérleti kezelésből kiindulni, ez volt a többség.

A bérlet tárgyalásánál láttuk, hogy az általános haszonkulcs a malomérték 6%-a volt. A pontosabb vizsgálat685 megmutatja, hogy a ténylegesen befolyt átlagos évi bérösszeg nem sokkal volt több: 6,1%. Ez azonban a teljes bevétel, amelyet még a rendszeres karbantartás és az időszaki nagyobb javítások építőanyag, fuvar és részben munkabér hozzájárulása terhelt. Ez a malomértéknek kb. 2,5%-a volt. így a tiszta bevétel a malomértéknek csak kb. 3,6%-a. Ez azt jelenti, hogy a teljes bevételnek kb. 41%-a volt a rezsi és csak 59%-a a tiszta haszon. Az átlagos évi bérösszeg (1. II.3) a következő volt: a 17. században 85 Ft, a 18. században 250 Ft, a 19. század elején 900 Ft. A teljes bevétel a rezsi és a tiszta haszon szempontjából így alakult: 17. század = 35 Ft — 50 Ft, a 18. század = 103 Ft — 147 Ft, a 19. század eleje 369 Ft — 531 Ft. Ha az összegeket az előbbi malmonkénti átlagtermelési értékösszegekhez viszonyítjuk, helytelen képet kapunk, mert az nem a tiszta bevétel. Az összevetést majd csak a következő vizsgálatok után végezhetjük cl.

A tiszta haszon megállapítására, illetve a teljes bevétel részletezésére csak a 18—19. század elejére van elegendő adatunk.686 A két időszak megoszlása azonban nem egyforma. —- A vizsgálatot a papírkészítő szempontjából végezzük el, mégpedig bérlet esetében, mert ez az általános helyzet.

Számba kell venni, milyen kiadás terhelte a teljes bevételét? Malombért, munkabért fizetett, nyers- és segédanyagokat vásárolt, karbantartási, anyagszállítási költsége volt, adót fizetett, mégpedig kétfélét: országos adót, az ún. hadiadót és házi adót, különféle illetékeket, amelyeket az ügyviteli kiadásokkal s a levélportókkal együtt számolhatunk. E kiadások összege a rezsi, és ami még a teljes bevételből megmaradt, az a tiszta haszon.

Nézzük meg, hogyan alakult ez számszerűleg, természetesen átlagos üzemmenetel esetében, és nem vehetjük figyelembe sem az alapítás, sem az esetleges nagyobb javítások vagy az üzemfejlesztés költségeit. (L. 78. á.)

A 18. században: malombér 10%, anyagár 26%, munkabér 29%, karbantartás stb. 17,8%, adó (hadi 2,7%, házi 0,5%) 3,2%, illeték stb. 2%, összesen 88%, a tiszta haszon tehát 12%.

A 19. század elején: malombér 11%, anyagár 37%, munkabér 24%, karbantartás stb. 11,2%, adó (hadi3%, házi 0,8%) 3,8%, illeték stb. 3%, összesen 90%, tiszta haszon 10%.

304