Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)

II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840

viszonyítva 45%-kal csökkent —, a 18. század elején 14 kr., tovább csökken 60%-al. A korszak átlaga 29 kr.

A 17. században tehát hirtelen emelkedik a vám összege, azután egyre jobban csökken. Hasonlít a papírszükséglet, valamint a hazai termelés és a behozatal mennyiségének századonkénti arányaihoz. Ennek oka az, hogy a 16. század második felében még csak hazai vámot kellett fizetni, a 17. századtól kezdve Ausztria szabja azt meg, és a 17.

században, a török elleni hadikiadások fedezésére minden árunál jelentős a vámtétel. Ez emeli ilyen mér-76. A papírvám változása. 16. sz. vége — 19. sz. eleje.

77. A papírvám és a papírár százalékos összevetése.

tékben a papírvám átlagát is. A békésebb időszak beköszöntése, majd állandósulása, valamint a hazai papírtermelés növekedése után jelentősen csökken a vám mértéke.

Még világosabban mutatja a helyzetet, és a tényleges állapotot láthatjuk — mert az önmagában vizsgált vámösszeg-változás csak részképet ad —, ha az 1 rizsma papír után fizetett vámösszeg századonkénti átlagát, a századok átlagos rizsma-árához viszonyítjuk. (L. 77. á.)

A 16. század második felében a vámösszeg a rizsma-ár 3%-a volt, a 17. században 40%-a, a 18. században 17%-a, és a 19. század elején 3%-a, az egész korszak átlagában pedig 15%-a. — A 17. században tehát a vám jelentősen emelkedik, azután jelentősen csökken. És rendkívül érdekes, de nem véletlen, hogy a 19. század első felében éri el azt a szintet, amelyen a 16. század második felében volt: a rizsma-ár 3%-át.— Érdemes megemlíteni — bár a kivitelekkel nem foglalkozunk, hogy a 18. századtól létező magyar kiviteli vám átlaga rizsmánként a 18. században 1,12 kr., a 19. század elején pedig 2,12 kr. volt, vagyis mindkét században a rizsma-ár 0,5%-a. A behozatali vám a 19. század első felében

293