Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
— mint említettük — a fiumei papírgyárnak okozott sok gondot: hazánkba szállított papírjáért vámot fizetett, s hasztalan kérte a vámmentességet. Ez a város sajátos jogi helyzetéből következett. A gyár számára nemcsak igazságtalan, hanem kellemetlen is volt. A versenyképes kereskedelmi ár érdekében a vámtétel jelentős részét a rezsijére kényszerült terhelni. Az összfogyasztás helyzetét most már felvázolhatjuk. A századonkénti átlagmennyiség nagyjából megegyezik a szükségletével. A 16. század második felében az összfogyasztás évi átlaga 2450 rizsma, vagyis 14 700 kg papír volt, amelyből 2000 rizsmát — 82% — a hazai termelés, és 450 rizsmát — 18% — a behozatal fedezett. — Emlékezzünk: a 16. század első felében az évi összfogyasztás kb. 134 rizsma volt, amelyet teljesen a behozatal fedezett. Ez azt jelenti, hogy e század második felének évi összfogyasztási átlaga az első félszázad átlagának 1828%-a, a behozatal szempontjából pedig az utóbbi az előbbinek 336%-a. Vagyis a hazai papírkészítés megindulása a fogyasztás szempontjából rendkívül jelentős volt. Ez annál is inkább nyilvánvaló, mert az írásbeliség hazánkban ez időben kezd általánosulni. — A 17. században az évi átlagos összfogyasztás 17 550 rizsma, vagyis 105 300 kg papír (az előző időszak 716%-a), ebből 14 850 rizsmát a hazai termelés — 85% —, 2700 rizsmát pedig — 15% — a behozatal elégített ki. — A 18. században 85 710 rizsma, vagyis, 514 260 kg papír az összfogyasztás évi átlaga (az előző század 488%-a), amelyből a hazai termelés 75 710 rizsmát — 88% —, a behozatal pedig 10 000 rizsmát — 12% — fedezett. A 19. század első felében az évi átlagos összfogyasztás 464 000 rizsma, vagyis 2 784 000 kg papír volt (az előző század 541%-a), ebből a hazai termelés 434 000 rizsmát — 94% —, a behozatal 30 000 rizsmát — 6% — elégített ki. Az egész korszak évi átlagos összfogyasztása 142 427 rizsma, vagyis 854 562 kg papír lehetett, ebből a hazai termelés 131 665 rizsmát — 92% —, a behozatal 10 762 rizsmát — 8% — fedezett. Tegyük egymás mellé a századonkénti igénykielégítést jelző százalékszámokat. Hazai termelés: 82, 85, 88, 94%, behozatal: 18, 15, 12, 6%. Az eredmény az összképbe szervesen illik, és a később vizsgált egy főre eső átlagfogyasztás is igazolja helyességét. A következtetés nyilvánvaló: papírkészítésünk jelentősen fejlődött. Az eddigiekben felvázolt képet (1. 11/2,7.) a korszak szempontjából befejezhetjük, az értékelési alap teljes. Papírkészítőink minden dicséretet megérdemelnek. A minőség elégtelenségéről — láttuk — ők nem tehettek. Papírszükségletünk nagy részét már a kezdetben kielégítették, és a következő századokban egyre nagyobb mértékben tettek eleget a reájuk 294
