Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)

II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840

Tudjuk, hogy sokan furcsának találják ezen megállapításokat, és azt mondják, hogy mindenáron a papírszükségletből akarjuk levezetni a kulturális fejlődést. Mennyiségből minőséget. Félreértenek. Nem mindenáron, csak részben. És nem levezetni, csak valamire figyelmeztetni. A kulturális célra felhasznált papír mennyisége -— mert nélkülözhetetlen alapanyag — jellemző a kultúrára, főleg elterjedésére (mint ahogy az igazgatáséra is). Ez aligha vitatható. Erre a szempontra és jelentőségére kívántuk csak a figyelmet felhívni, mert kulturális életünk fejlődését e vonatkozásban még nem értékelték.

Meg kell még jegyeznünk, hogy a kulturális és igazgatási papírszükségletet csak a harmadik felhasználási terület vizsgálata után, annak szükségletével együtt fogjuk összehasonlítani.

A civilizáció papírszükségletének megállapítására, sajnos, nem sok adatunk van. Forrásaink szűkszavúak. A termékek többsége a dolog természetéből következőleg nem maradt fenn: a 16—17. század ablaküveget, lámpabúrát pótló papírjai, a lőfegyverek fojtásai, az egész korszakban használt csomagolópapírok. A lemezpapírból készült kártyák, sokfé’e dobozok sem — ritka kivétellel —, csak a könyvek kötéstábláiban őriz ék meg a könyvtárak a lemezpapírok egy részét. A 18. századtól készített főkötőpapír is elhasználódott, s az itatósból is csak ritkán maradt meg néhány darab. A 19. század elején alkalmazott különleges papírok — mint pl. az azbesztpapír — csak emléküket tartották fenn.

Forrásainkat635 ki kell egészíteni. Mivel sem a fogyasztók számát, sem az egyedi fogyasztás mértékét nem lehet megállapítani — mint az előző kettőnél legalább tág határok között sommásan megtehettük —, az ,,összszükséglet” kiszámítása érdekében a következő megoldásra kényszerültünk. Az előbbi kettővel együtt e terület szükséglete a teljes papírszükséglet mennyiségét adja. Az összfogyasztást több-kevesebb bizonyossággal ismerjük (1. később). Ennek összegéből az igazgatás és kultúra közös mennyiségét levontuk, a maradékot tekinthetjük a civilizáció szükségletének. A 16—17. századra csak ezt a megoldást választhattuk. A 18—19. századra a forrásokat egészítettük így ki, és az eredmények az előzők helyességét is igazolják.

A 16. század második felében az évi átlagos összszükséglet 20 rizsma, vagyis 120 kg papír lehetett. A 17. században 690 rizsma, vagyis 4140 kg, az előző időszak 3450%-a. A 18. században 2300 rizsma, vagyis 13 800 kg papír, az előző század átlagos évi összszükségletének 333%-a. A 19. század elején 15 200 rizsma, vagyis 91 200 kg, a 18. század 661%-a. — Az egész korszak civilizációs papírszükségletének évi átlagos menynyisége 4552 rizsma, vagyis 27 312 kg papír lehetett.

287