Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
A szükséglet emelkedését jelző százalékszámok az előbbi két területéihez hasonlítanak. Itt is a 17. században tapasztaljuk a legnagyobb arányú szükséglet emelkedést, még a nyomdáénál is nagyobbat. Részben a háború az oka: a lőfegyverek és az ablakok papírszükséglete emelkedett jelentősen. A 18. században visszaesik. A fejlődési százalékszám alacsonyabb, mint a másik két területé. Békésebb időszak ez, és az ablakokra papír helyett már üveget használnak. A 19. század elején viszont túlhaladja az igazgatási és kultúra fejlődési százalékszámait. Jelentősen emelkedik, mutatván a természetes fejlődést, jelezvén a polgárosodást: a papírt egyre több területen és egyre nagyobb mennyiségben használják már. Sokkal nagyobb a szükséglet növekedés ez időben, mint az eddig legnagyobb fogyasztónál, a közigazgatásnál tapasztaltuk. Mennyiségileg természetesen más a helyzet. Az egész korszakban a civilizáció papírszükséglete a legkisebb. Az arányokra a következőkben kapunk felvilágosítást. Együttesen vizsgálva e három fogyasztási területet, a következőket látjuk. A 16. század második felében a papírszükséglet évi átlagos mennyisége az igazgatásnál 2150, a kultúránál 280, a civilizációnál 20 rizsma volt, összesen pedig 2450 rizsma, vagyis 14 700 kg. Százalékos megoszlása, az előbbi sorrendben: 88, 11, 1%. A 17. században az igazgatásnak 14 700, a kultúrának 2160, a civilizációnak 690 rizsma az évi papírigénye, összesen 17 550 rizsma, vagyis 105 300 kg papír, az előző időszak 716%-a. A három terület százalékszámai: 84, 12, 4%. A 18. században az összpapírszükséglet évi átlaga így alakul: igazgatás 72 000, kultúra 11 400, civilizáció 2300 rizsma, összesen 85 700 rizsma, vagyis 514 200 kg papír, ez előző század 488%-a. A vonatkozó százalékszámok: 84, 13, 3%. A 19. század első felében az igazgatás átlagos évi összszükséglete 393 300, a kultúráé 55 500, a civilizációé 15 200 rizsma, együttesen 464 000 rizsma, vagyis 2 784 000 kg papír, a 18. századi átlag 541%-a. Az arányok százalékszámai: 85, 12, 3%. Az egész korszak átlagos évi összes papírszükséglete az igazgatásnál 120 537, a kultúránál 17 335, a civilizációnál 4 552, összesen pedig 142 424 rizsma, vagyis 854 544 kg papír lehetett. A három terület százalékszámai: 85, 12, 3%. Az összszükséglet századonkénti növekedését jelző százalékszámok —716, 488, 541% — természetesen ugyanazt a képet mutatják, mint az egyes területeké: a 17. században rendkívül nagy, a 18. században 288
