Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
Ъап, főleg kis példányszámú nyomtatványoknál — és inkább csak a 18. század közepétől kezdve — kék volt. Felülete kissé érdes. Átlátszóssága alig tér el az írópapírétól. Vízjeles. Rizsmánként (500 ív), ritkábban bálánként került forgalomba. —A nyomó egyik fajtája, illetve legrosszabb minősége a 18. századtól kezdve a ,,makulatura-(Schrenz) papír” volt. A megnevezést egyébként használták a silány papírra, az itatósra és a lemezre is. Az itatóspapírt a 18. századtól kezdve készítették. A legrosszabb ■és keveset zúzott anyagból készült. Nem enyvezték, és ritkán simították. Súlya 25—50 g/m2 között változott. Alakja többnyire 39 X 50 cm — kis médián — volt. Általában egy minőséget és vastagságot készítettek. Színe szürke, kékesszürke, a 19. század elejétől kezdve fehéres, kékesfekete is. Felülete érdes, egyenetlen. Átvilágítása erősen felhős, nagy (gyakran 10 mm is) rostcsomókkal, rostszálakkal. Vízjele nincs, a bordázat látszik. Konconkint vagy rizsmánkint (480 ív) árulták. A csomagolópapír az egész korszakban, az itatóshoz hasonló nyersanyagból, hasonló eljárással készült, de vastagabb volt. Simították, sajtolták, ritkábban enyvezték is. Súlya 130—140 g/m2 között változott. Az alakja 40 X 50 cm-től 57 X 72 cm-ig — régésztől imperiálig — terjedt, de általában két nagyságban —- 52 X 69 és 57 X 72 cm —, két minőségben, egyféle vastagságban készült. Színe barnás, szürkésbarna, sárgásbarna, a 18. századtól kezdve ritkábban kék volt. Felülete érdes, fél sima. Átlátszóssága erősen felhős, közepes rostcsomókkal. Vízjele ritkán van. A bordázat a vastagság miatt ritkán látszik. Rizsmánként (480 ív) árulták. Az említett 1824. évi szalmapapír-kísérlet csomagolópapírt állított elő. A lemezpapír az egész korszakban készült. Eleinte író vagy csomagoló ragasztásával, később papírhulladék és a legrosszabb rongy keverékéből, rothasztással, kevés zúzással állították elő. Általában enyvezetlen, de mindig sajtolt volt. Súlya 150—320 g/m2 között változott. Alakja 39 X 50 cm-től 57 X 75 cm-ig — kis mediántól imperiálig — terjedt. Általában egyféle minőségben, többféle vastagságban készült, 10 mm-es is volt. Színe sárgásbarna, barnásszürke, ritkábban fehéres vagy kék volt. Felülete kissé érdes. Átvilágítani nem lehetett. Vízjele nincs. Darabszám vagy súly szerint (bécsi mázsa = 56 kg) került forgalomba. — Általában a kártyakészítők és a könyvkötők anyaga volt. Kártyalemezből még Ausztriában is kevés készült, behozatalra szorult előállítására. 1781-ben rendelet kötelezte az ottani papírkészítőket.614 A különleges papírok csoportjához sorolhatjuk a 18. század közepétől készített főkötő (Hauben) papírt. Az íróhoz hasonló anyagból, hasonló 266