Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
régészt (nagy fél posta), közönséges.................................. 40 X 50 82 finom .................................. 75 regál ..................................................................................... 46 X 60 98 szuperregál (közép regál).................................................... 49 X 68 118 imperiál (nagy regál) ......................................................... 54 X 75 133 itatós ..................................................................................... 39 X 50 37 főkötő..................................................................................... 44 X 55 90 csomagoló, kis .......................................................................... 52 X 69 130 nagy........................................................................ 57 X 72 138 lemez ........................................................................................... 57 X 75 240 Fajta megnevezés Méret, cm g/m2 A felsorolt fajták első csoportja író és nyomó papír is lehetett. Az utóbbi esetben azonban mindig hozzáírták, hogy nyomó, az 1820-as évek után készített velinpapírnál pedig a velin szót tették még hozzá a fajta megnevezéshez. A kotta- és a rajzpapír is írópapír volt, de az utóbbit sosem, az előbbit ritkán nevezték meg külön. Mai rendszerezésben, a felhasználási cél szerint a következőkben csoportosíthatjuk a fajtákat: író (kotta, rajz), nyomó, itatós, csomagoló, lemez és különleges papír. Vegyük sorra őket. Irópapír. Az egész korszakban, az e célra kiválogatott rongyból, az ismertetett eljárással készült, 1820-tól kezdve velinszitán is. Enyvezett volt, simított vagy többször sajtolt. Súlya 35—86 g/m2 között, alak és minőség szerint változott. Alakja 28 X 38 cm-től 44 X 55 cm-ig — a levéltől a nagy mediánig — terjedt. Minősége közönséges vagy finom volt, vastagsága: vastag, közép, vékony. Színe fehér, sárgás, a 18. század közepétől ritkábban szürkés, zöldeskék. Felülete sima, a közönségesé kissé érdes. Átvilágítása általában egyenletes, kisebb (0,5—- 2 mm) rostcsomók és rostszálak. Mindig vízjeles. Konc vagy rizsmánként (480 ív) került forgalomba (a 16—17. században konconként, ritkábban ívenként is). — A kotta- és rajzpapírnak használt írópapírt — a 18. század közepétől kezdve a kottapapírt külön fajtánként is készítették — többször enyvezték és simították. Alakjuk 56 X 60 cm-től 54 X 75 cm-ig —regáltól imperiálig — terjedt. A négyzetméter-súly nehezebb, 130 g/m2 is. — Ausztriában 1786-ban rendelet intézkedik a rajzpapír hollandi módra való készítéséről.613 A nyomópapír szintén az egész korszakban, 1820-tól pedig velinszitán is készült. Nyersanyaga ugyanaz volt, de jobban rothasztották. Általában nem enyvezett, keveset simított vagy sajtolt. Súlya 47—118 g/m2 között az íróhoz hasonlóan változott. Alakja a nyomdai szükséglet szerint általában 35 X 44 cm-től 54 X 75 cm-ig — kis kancelláriaitól imperiálig — terjedt. Minősége: jobb és gyengébb, vastagsága: vastag, közép, vékony. Színe sárgás, szürkés fehér, ritkáb-265
