Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)

II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840

méretváltozást — a kettő között általában 40 — 50 X 60 — 70 mm a különbség.

A nevekből azonban nem minden esetben lehet az alakra következtetni, mert esetleg mást, pl. csak fajtát értettek alatta, bár van, amikor ezt is megjelölik. Pl. „nagy posta [amelynek a nagysága általában — kerekítve — 37 X 49 cm volt] médián nagyságban”606 De azt már nem tették ki, hogy kis vagy nagy médián, tehát — kerekítve — 40 X 50 cm-es vagy 44 X 55 cm-es alakról van sző? Legfeljebb feltehetjük, hogy az előbbiről, mert az a gyakoribb, és ellenkező esetben mégiscsak kiírták volna, hogy „nagy”.

Persze fordítva még nehezebb az alakméretekből a fajtára, illetve a névre következtetni. Ez csak valamennyi tényező figyelembevételével, nem utolsósorban a vízjel segítségével lehetséges. Azt már inkább ki találhatjuk, hogy pl. a „nagy posta” után odaírt „regál” nem az alakot jelenti, hanem a vastagságot. A regál, nagy alakja miatt (általában kerekítve 46 X 60 cm) természetesen vastagabb volt, mint a kisebb alakú papír. Ebből adódott az, hogy e név az alakon kívül vastagságot is jelentett. Az ilyen esetekben esetleg a megnevezés sorrendje lehet segítségünkre. Persze fenntartással, mert még a kancelláriai fogalmazó sem ragaszkodott annyira a jelző és a jelzett szó, illetve a jelzők sorrendjéhez, mint mi szeretnénk, hát még a papírkészítő? Mindegyik tudta, milyen papírról van szó, ránk pedig igazán nem gondolhattak. így nem egyszer bizony zavarba jön a kutató, és heteket tölthet el, amíg egyéb adatok segítségével valószínűsíteni tudja, hogy miről is van szó.

A minőség a nyersanyag és a technológia függvénye. A papírkészítők szándékuk szerint általában két minőséget készítettek — közönséges és finom, esetleg szép vagy jó megnevezéssel —, ritkábban hármat, melyet közepesnek neveztek. Persze a megnevezés ismét nehézséget okoz. Egyrészt a közönséges megjelölés a csomagoló és az itatóspapír gyűjtőneve is volt. Másrészt ritkán tették ki. Ilyenkor megint találgatni kell vagy az ár, vagy a mennyiség segítségével, hogy vajon az alak vagy a minőség megnevezés maradt el, illetve azért maradt el a jelző, mert közönséges papírról van szó? Ugyanis ez a gyakori. Ha a fajta csak egyszer fordul elő, és nincs kitéve a minőség megnevezése, akkor közönséges, vagyis gyengébb minőségű papírról van szó. Tévedni persze emberi dolog.

A minőség azonban viszonylagos. Attól függ a döntés, hogy mihez viszonyítjuk: más papírokhoz — és milyen eredetűekhez, milyen korúakhoz — vagy a termelés körülményeihez?

261