Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
Az európai papírkészítés egészét tekintve az általánosan értelmezett minőség a 16/17. század fordulóján az előző korhoz viszonyítva visszaesett, a 17. század végétől kezdve fokozatosan javult, és a 18. század végére lényegesen túlszárnyalja a 16. század elejének legjobb minőségét, a 19. század elején pedig — főleg a velinpapír — még tovább finomítja azt. De a mai átlagos minőséget a simaság és a fehérség tekintetében nem érte el (bár az utóbbit az idő okozta sárgulás miatt nehéz megítélni). A tartósság tekintetében azonban a külföldieknél a 13—14., a hazaiaknál a 16. századi is túlhaladja a mait. A merített papír mindig rongyból készült, a mai ritkán. A hazai papír minősége általában egy kis lemaradással szintén követi ezt a fejlődési vonalat. Ha levéltáraink osztrák eredetű papírjaival hasonlítjuk össze a hazai papírokat — mert hisz ez volt a fő versenytárs —, el kell ismerni, hogy az osztrák jobb volt. Fehérebb, simább, egyenletesebb átnézetű, kisebb négyzetméter-súlyú, vékonyabb, rugalmasabb — de csak a jobb fajta. Hazai hivatalaink ugyanis a jobb minőségű osztrák papírt vásárolták inkább. De a kisebb mennyiségben található rosszabb osztrák papír minősége azonos a hazai rosszabbak Vagyis Ausztriában nagyobb volt a minőségi különbség, mint nálunk. Az átlagjuk azonban jobb volt, sőt a legjobb minőségű hazai papír sem tud a hasonló kategóriájú osztrák papírral versenyezni. A rongy minőségi elégtelensége, a malmok technikai felkészületlensége és gazdasági erőtlensége okozta a minőség lemaradást. Ebből viszont az is következik, hogy mind általában, mind az egyes malmok szempontjából, a termelés körülményeihez viszonyítva jó minőségű papírt készítettek. A megállapítást az egyes malmok esetében elvégzett vizsgálat igazolja.607 Ez nemcsak vigasz, hanem papírkészítőink felmentése is: a papír rossz minőségéről nem tehettek. Ez az általános politikai és gazdasági helyzetünk következménye volt. Persze, kivétel van. Főleg a 18/19. század fordulójától kezdve. Mindenekelőtt a fiumei papírgyár terméke külföldön is versenyképes volt. Azután Nagyszlabos, Hermanec, Körmöc, de a legjobb osztrák papírt ezeké sem éri el. Szomorúbb lesz a kép, ha ezt a 19. század eleji, aránylag fejlett minőségi helyzetet a külföldihez hasonlítjuk. Az ítéletet egy kortárs mondja el: „Míg nálunk valóságos itatós papíron nyomtatnak, az anglusok . . . nemcsak a réznyomatokkal járó pompás könyveket, hanem még a közönségesebbeket is hengersajtón simogatott, finom velinpapirosra nyomják. Az írópapiros, mely nálunk már bujaság, őnáluk a grádics legalsó fokán áll.”608 Az ítélkezés kissé túlzottnak látszik, de lényege ténykérdés. A hengersajtót és a velinszitát csak ez idő után kezdik 262
