Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)

II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840

és csomagolósajtó (Packpr.). Az utóbbi kettő gyakran azonos volt. — Tájékoztató méretadatok: a szorítólap hossza általában 1,5 m, szélessége 0,6 m, az állvány magassága a helyiség belmagasságától függött, mert a födémhez feszítették ki (általában jellemző még, hogy a szorítólaphossz a csavarorsóhossz kétszerese).559

A beszerzés kérdéséről kell még röviden megemlékeznünk.

Az eszközöket a helybeli vagy a közeli város mesteremberei (asztalos, kádár, lakatos, kötélverő stb.) készítették. Náluk, illetve a városban szerezte be a papírkészítő. A merítőszitát már körülményesebben.

66. A sulyok tervrajza. 1773. (Diósgyőr). Oldalnézet. Eredeti tervnagyság.

67. A sajtó vázlata.

Külföldön önálló mesterség volt a merítőszita készítés (Formmacher). Hazánkban csak az 1830—40-es évektől találkozunk velük, illetve készített a rézsodrony-takács merítőszita szöveteket.560 Papírkészítőink a merítőszitát vagy maguk fabrikálták,561 vagy utasításaik alapján az asztalos és a lakatos,562 vagy pedig — és inkább — külföldön szerezték be, persze csak keret nélkül. így, tudjuk, hogy még 1812-ben is Bécsből.563 Később, a nagyobb malmainknak már saját merítőszitakészítője volt, mint pl. a kokovai 4. papírmalomnak 1837-ben, aki már velinszitát készített.564

Az eszközök árára néhány tájékoztató adat: 1752-ben 1 bécsi mázsa (56 kg) szőrkötél 27 kr. volt, 1 nagy réz üst 100 Ft, 1 kicsi 25 ft, 1 pár merítőszita 8 Ft;565 az 1770-es években 2 üst és 1 mozsár 60 Ft, 1 pár merítőszita 20 Ft, 1 nemezkészlet (182 db) 60 Ft, 4,48 q szőrkötél (a teljes szükséglet) 100 Ft.566 l nagy tölgyfa hordó 1 Ft 8 kr., 1 vörös244