Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)

II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840

tőket — vagyis az anyagkészítésnél használtakat — és a papírkészítő eszközöket.

Az előkészítés eszközei: a rongyválogató, a rongytisztító, a rongyvágókés, a behordó és tároló edények, az anyagszekrény, a ^épkótis, a mozsár és az üst.

A rongy válogató a rongy minőségének és a készítendő papírfajtáknak megfelelő számú, de legalább 4 rekeszre osztott/35 az átlagos rongymennyiségnek elegendő nagyságú, nyitott faláda volt, a rekeszek elején félkörívre kiképezve (1. 58. á.). Kisebb malmainkban vagy kosarakba válogatták, vagy esetenként szerkesztették meg a reke- 58‘ A rongyTMlogató vázlata,

székét téglákkal támogatott

deszkákból.536 A száraz rongytisztítás eszköze a bot és a vasvilla volt, a nedvesé különféle tartályok. A rongyvágógép alkalmazása előtt mindenütt késsel (Hackenmesser) darabolták a rongyot. De azután is használták a varrások felfejtésére, a gombok stb. eltávolítására. Kétfülű nyírfakosarakat használtak a rongy mérlegeléséhez (válogatásához), bordásához. Ez általában 0,5 m átmérőjű és magasságú volt. Csaknevében tért el ettől az ún. anyagkosár (Zeugkorb), amely a rothasztott, a félanyag, és a készanyag hordásához a dézsánál vagy a ponyvánál sokkal jobb volt, mert kifolyt belőle a szennyvíz, és így hordás közben is tisztult az anyag.537

Egyéb behordó és tároló eszközök: keményfa sajtár, dézsa, puttony, veder. Nagyobb tartályokat a 17. század végétől kezdve téglából vízhatlan vakolattal építettek, sokszor 10—15 m3 űrtartalommal.538

A rongy rothasztásának, a fél- és készanyag továbbkezelésének, tárolásának eszköze az anyagszekrény (Zeugkasten) volt. Egy kb. 2 X 3 m alapterületen 1—2 m magas, felül nyitott keményfa-rekesz. Feneke fából, a 18. század elejétől kezdve szennyvíz lefolyókkal ellátott kőből készült, mert ez nem rohadt el, és a rothasztást elősegítette (melegképződés).539 A 19. század elején már próbálkoztak téglából készült anyagszekrénnyel is. — Az anyagkezelés miatt sok anyagszekrényre lett volna szükség, de általában csak 2—3 volt egy-egy malomban. Rendszerint a zúzómű termében, vagy a merítőműhelyben, ritkábban, de csak nyáron, az épületen kívül volt.540

Az anyagszekrénybe helyezett fél- és készanyagot a pépkótissal (Zeugpritsche), egy vége felé szélesedő, kb. 1 m hosszú rúddal ütögették, hogy szilárduljon.541 Sárgaréz- vagy vasmozsárban törték össze az enyv-237