Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
átlagosan kb. 2 bécsi mázsa (112 kg) rongy ára felelt meg 1 rizsma (6 kg) papír árának/26 A segédanyag beszerzése már valamivel kevesebb nehézséget okozott. A víz adottság volt, persze az időjárás gyakran keresztezte a papírkészítő terveit. A mész beszerzése nem volt probléma. A helyi vagy környékbeli égetőből vagy mészfejtőből a szükséges mennyiséget bármikor megkaphatták. A timsót a szomszédos városokból, esetenként Ausztriából és Csehországból szerezték be.527 A kész enyvet a megye városaiban vették, a bőrhulladékot a tímároktól, vargáktól, szűcsöktől, az enyvnek való lábszárakat pedig a hentesektől. Ennek megszerzése már nem volt könnyű. A baj itt is a 18. század közepén kezdődött. Enyvet nemcsak a papírkészítők használtak. Az enyvfőzés önálló mesterség volt, és a birkalábszárakból ugyancsak kiviteli cikk lett. Papírkészítőink hiába tiltakoztak ellene, és hiába javasolták azt, hogy a birka- és a kecskebőröket lábszár nélkül árusítsák/28 A kivitt lábszárakra, bőrhulladékra a 18. század végétől vámot kellett fizetni. A 19. század elején bécsi mázsánként 45, illetve 50 krajcárt.529 Ez megint a fiumei papírgyárnak okozott nehézséget. Kérte is a Magyarországból behozott enyvnek való vámmentességét, persze — mint a rongyét is — eredménytelenül.530 A segédanyag-szükséglet anyagnormája e korszakban általában a következő volt: a rongyegységhez 20% meszet, 4% hamuzsírt (ha lúgot használtak), 42% lábszárat (illetve 21% enyvet), 0,4% timsót használtak, és 1 kg (kb. 80 ív) papírhoz, a hajtóerőt nem számítva, de az egész munkafolyamatot figyelembe véve, a papírfajtától függően kb. 200—500 1 megfelelő minőségű vízre volt szükség.531 Mennyiségileg itt is csak a 18. század második feléből van adatunk. Az évi mészszükséglet 10—40 q között ingadozott, az átlag 12 q volt, a birkalábszükséglet 60—100 q, átlag 80 q (amiből fele mennyiségű enyv lett), timsószükséglet 1,1—2,2 q, az átlag 1,6 q volt.532 A segédanyag-árakra tájékoztató adat a 18. század utolsó harmadából: a papír átlagos rizsmaárának 6%-a az enyvnek való, 4%-a mész, és 1%-a a timsó ára. A 19. század elején már valamit csökken ez az arány.533 A nyers- és segédanyagok — az anyag — együttes árátlaga a 18. században, az anyagnormával számolva, 1 Ft 42 kr. volt, vagyis e század átlagos rizsmaárának 26%-a.534 Eszköz és gép. Elkülönítve vegyük szemügyre mindegyiket, és kövessük a műveletek sorrendjét. Az eszközök egyik részét a berendezéssel együtt, másik részét önmagukban használták. Két csoportot különböztethetünk meg: az előkészí236
