Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
magok szükségeit se fedezhetik”. Az ügyet kivizsgálták, aztán megkapta a választ: ,, . . .panasza alaptalan és hamis légyen, ennél fogva tehát ezen valótlan ki tételre támasztott igazságtalan kéréstől elmozdíttatik”.516 Papírkészítőink megpróbálkoztak a rongygyűjtési probléma más megoldásával is, az 1760-as években rongygyűjtő körzetek felállításával,517 persze nem sok eredménnyel —, Ausztriában viszont 1768-ban ugyanazt megszervezték. Továbbá: az 1770-es években rongyraktárak felállításával518 — mert hát Bécsben már 1757-ben volt —, de ez sem sikerült. Csak a 19. század elején indul meg valami szervezkedés, és kezdődik meg a rongyraktárak felállítása, de inkább csak kivételesen.519 E nyersanyag-probléma eredménye az volt, hogy a hazai papír kevés volt, és minőségileg kifogásolható. Vagy ahogy papírkészítőink fogalmazták: csak jó rongyból lehet jó papírt készíteni, és a sok papírhoz sok rongy kell.520 És hogy ennek milyen további kihatása volt pl. a könyvkiadásra, — az nyilvánvaló. A papírmalom rongyszükséglete termelőképességétől, működési lehetőségétől, termelési előirányzatától és a piactól függött. Az átlagos nyersanyagnorma a következő volt: 1 bécsi mázsa (56 kg) rongyból 4 rizsma (24 kg) papír készülhetett, tehát 1 q-ból 7 rizsma 2 konc és 22 ív, vagy: 1 rizsma papírhoz 14 kg, illetve 1 kg papírhoz 2,33 kg rongy kellett, tehát a papírsúly 233%-a, de úgy is fogalmazhatjuk, hogy a feldolgozott rongynak 43%-át hasznosították.521 A tényleges súly szerinti szükségletre csak a 18. század második felétől vannak adataink. Egy-egy malom évi rongyszükséglete 100—300 bécsi mázsa,522 vagyis 56—168 q között ingadozott, így a számtani átlag kerekítve 100 q. Valószínűnek látszik, hogy korábban valamivel kevesebb volt az átlag, a 19. század elején viszont lényegesen több. A rongy ára minősége szerint változott. Általában három minőséget — közönséges, közepes, finom — különböztettek meg. A 16—17. századra nincs elégséges adatunk. Feltehető, hogy valamivel olcsóbb volt, mint a következő században. A 18. századi ára bécsi mázsánként (56 kg) 48 kr. — 3 Ft 34 kr. között változott, az átlag 1 Ft 30 kr. volt,523 a 19. század elején pedig 2—5 Ft — a finomabb némely helyen 7—13 Ft — között ingadozott, de az átlag 3 Ft 30 kr. volt.524 Ez az áremelkedés az általános drágulás — főleg a napóleoni háborúk utáni infláció — következménye volt. A rongyárral párhuzamos megegyezéssel változott a papír ára is, így közvetve hatott a papír felhasználására is. Mert — ahogy ezt a közgazdasági közhelyet a 18. században megállapította egy uradalmi igazgató525: ha a papírkészítő drágán veszi a rongyot, drágán adja a papírt. Az egész korszakra kiterjedő érvénnyel annyit megállapíthatunk, hogy 235
