Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)

II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840

és a kendert közösen is fel lehet használni. Szükség lenne azonban e növények intézményes termesztésére és begyűjtésére. E nyersanyagokból készült mintapapírokat, amelyeket a nagyszebeni papírmalom mestere készített el, mellékeli. Természetesen e találmány nem tökéletes. Ä papírt vékonyabbá és fehérebbé kell tenni. Ha a gyékénypapírt használhatónak ítélik, akkor a papírkészítő tiszta mésszel végzett kezeléssel javíthat a minőségen, főleg fehérítheti. — Nézzük meg a beadványhoz mellékelt mintapapírokat.

Mindegyik azonos szitán készült: 360x430 mm; merevítő: 1 mm átmérőjű, 17 db, 25—27 mm-ként; bordázat: 1,5 mm átmérőjű, 252 db (7 db/10 mm), 1,5 mm-ként; vízjel: 1 mm átmérőjű, ívközépen, jobbrólbalról 205 mm-re, fentről 135, lentről 190 mm-re, a nagyszebeni papírmalomnak a városi címerből vett egyszerű vízjele (1. 42. á.).

Gyékénypapír: 97 g/m2 súlyú, sötét egérszürke színű, kissé simított, enyvezett, középvastag, lágy; átvilágítás erősen felhős, a bordázat alig látszik, nagy rongycsomók, rostszálak láthatók. Minősége ez időszak legrosszabb csomagolópapírjánál is gyengébb.

Len-kenderpapír: 88 g/m2 súlyú, világos viaszszínű, simított, enyvezett, az előbbinél vékonyabb és rugalmasabb; átvilágítás egyenletes, 2—8 mm átmérőjű és hosszú rostcsomók, rostszálak láthatók sűrűn. — Fridvaldszky beadványait is hasonló papírra írta, de 67 g/m2-es, barnábbra és vékonyabbra. A minőség ez időszak konceptpapírjánál gyengébb, de a csomagolónál sokkal jobb (1. 56. ábra).

Nem tudjuk, Fridvaldszky hogyan jutott e megoldásra. Lehetséges, hogy ismerte a külfödi kutatásokat, feltehető, hogy levelezett Schaeffer - rel, és az ő kísérletei ösztönözték. De lehet, hogy kizárólag növénytani kutatásai adták kezébe a megoldást. Azt viszont tudjuk, hogy javaslatát nem vezették be általánosan. Bár a kormányszék javasolta,485 az udvar bizonyos tájékozódó előintézkedéseket tett, a javaslatot nem vezették be, az új nyersanyagot papírkészítőink nem alkalmazták.486

A másik kísérletről 1824-ből tudunk. Ez évben a dobsinai papírmalom — valószínűleg külföldről beszerzett — azbesztet, a rozsnyói pedig szalmát használ a papírkészítéshez és ilyen papírt készít.487 Azbesztpapírt külföldön már 1725-ben, szalmapapírt pedig a 18. század elejétől, különösen 1800-tól kezdve készítettek, de még mindig nem rendszeresen, inkább csak kísérletként. E hazai adatot is így kell értékelnünk. A 18. század közepétől kezdve papírkészítőink felhasználták — de csak kis mennyiségben és nem rendszeresen — a papírhulladékot és a selejtpapírt: a papírkészítés selejtjét, a könyvkötészet, kártyakészítés hulladékát,488 és megvásárolták az irattárak selejtezett anyagát is.489

229