Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)

II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840

A papírkészítés segédanyagai: a víz, a mész, a lúg, az enyv és a timsó. A gyártásvízről már volt szó. Talán csak annyit tegyünk hozzá, hogy mind a rostosításnál, mind a lapképzésnél használták, és ismételjük meg, hogy minősége jelentősen befolyásolta a papír minőségét. Tisztító, fehérítő, és egyúttal foszlató segédanyag volt a mész, illetve a mésztej. Csak tisztafehér és zsíros oltottmeszet használhattak, ezért a papírkészítőnek vigyáznia kellett arra, hogy az égetendő mészkő tiszta legyen. Az előbbi

56. Fridvaldszky János gyékény—len—kender papírjának rostfényképei. 1711.

célra a 18. század közepétől kivételesen, a 19. század elejétől kezdve már rendszeresebben használtak lúgot is: vízzel oldott és hígított fahamut (hamuzsírt).

A papír szívóképességének csökkentésére — hogy tintával írható legyen — enyvet használtak. Általában házilag készítették kecske- és birkalábszárakból. A jó enyvhez kövér és velős lábszárra volt szükség.490 De felhasználták a bőrhulladékot is. Mindkettő főzetét — vagyis a csont- és bőrenyvet — külön-külön és együttesen is alkalmazták. A 18. század közepétől kezdve, kivételesen kész bőrenyvet is vásároltak, de a házilag készítettel keverték össze.401 Ugyancsak kivételesen fordul elő — és inkább csak a lemezpapír készítésénél — a házilag készített sajtenyv (Käsleim), a kazein használata. Az enyvet természetesen hígítva, enyvesvíz formájában alkalmazták. Az enyvesvízbe, hogy a papír jobban beszívja, ne fusson szét rajta, porított, oldott timsót kevertek (mai szakkifejezéssel: az enyvet a timsóval kicsapatták).

230