Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
mert papírkészítőknek kb. 7%-a volt tulajdonos, tehát teljesen önálló,, és kb. 11%-a bérlő, vagyis félig független, kb. 82% az alkalmazott, ha nem vesszük figyelembe az elöljáróban említett meghatározhatósági bizonytalanságot. Általános érvénnyel csak annyit állapíthatunk meg, hogy papírkészítőink jelentős többsége alkalmazott volt, és kb. másfélszer annyi volt a bérlő, mint a tulajdonos. 4. A P APÍEM ALOM ÉPÜLETE A papírmalom mint üzem és mint épület, hosszú századok alatt fejlődött ki az araboktól átvett aránylag egyszerű papírkészítő műhelybőL Amikor hazánkban felépítették az első papírmalmot, már jó kétszázötven éve javítgatták kívül-belül, és azt is mondhatnánk, hogy — a lényeget tekintve — már be is fejeződött az alakítgatás. A termelői munkafolyamat zárt egységén belül elkülöníthető munkafázisok és a gép-elhelyezés lehetőségei kialakították azt a beosztást, amelyen az üzem nagyságrendjén kívül csak a földrajzi adottságok változtattak. A belső térkiképzés tehát kötött volt, a külső a korízléstől függött.. A papírmalommal való ismerkedésünket létrejöttének első fázisával, a helykiválasztással kezdjük, majd megvizsgáljuk az építkezést, azután a kész épületet berendezésével együtt, végül foglalkozunk a karbantartás és üzemfejlesztés kérdéseivel. Az egyes malmok alapításánál a helykiválasztás szempontjából sok mindent figyelembe kellett venni. És ha nem is foglalkoztak olyan tudományosan e kérdéssel, mint ma az iparlétesítmények megtervezésénél, de azért a kor körülményeihez viszonyítva körültekintő gondossággal jártak el. Szomorú példák bizonygatták ennek szükségességét, más kárán tanulhattak az újabb malmok alapítói. Ha tanultak, mert a körültekintő gondosság viszonylagos. Nemcsak a korral változik, hanem más az alapító-tulajdonosnál és más — ha nem egy személy — a papírkészítőnél. Az előbbi majdnem kizárólag gazdasági szempontból: beruházás — haszon (az utóbbi műszaki szempontból is), működés — és hosszú távon vizsgálta a kérdést. A két nézet nem mindig találkozhatott, és ha nem, legtöbbször a műszaki húzta a rövidebbet a papírmalom kárára. Igaz az is, hogy sok esetben mindketten ártatlanok voltak, ha a rövidlátást így ítéljük. Mert a létesítmények tervezésénél nemcsak a tényleges, hanem a lehetséges körülményeket is figyelembe kellett venni. Az „Ugyan ki gondolhatott erre?” mentegetődzésre érvényes a jogi válasz: „A törvény nem tudása nem mentesít”. A papírmalom 137
