Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
sáig terjedő, kivételezett és kedvezményezett helyzete. E szokás az osztrák birodalomban is élt, mert az 1756-os rendelet — láttuk — megengedi, hogy a mester, saját fia mellett, két inast tarthasson. — Hasonló célja volt annak a — szintén általános — szokásnak, amely előírta, hogy a papírkészítő özvegye, ha gyermektelen volt, és meg akarta tartani a malmot, vagyis a mesterséget, köteles egy éven belül egy nőtlen mesterhez férjhez menni. A házasságot egyéb szokás-törvények is szabályozták. Külföldön a hóhér, a poroszló és a pásztor leányát papírkészítő nem vehette el, mert ezek „becstelenek” voltak (általános ítélkezés szerint is). A házasságon kívüli együttélés egyszerűen nem létezett, s az együtt hálást is szigorúan büntetik, a negyedik alkalommal az illetőt kitaszították az atyafiságból. Még az utódokat is büntette az a szokás-törvény, amely szerint, ha a papírkészítő felesége az esküvő utáni 36. hétre gyermekágyba került, gyermeke, ha fiú volt, nem lehetett papírkészítő, ha leány, papírkészítő nem vehette el, mert törvénytelen származású. Tisztességes élet és becsületes munka — ez az alapelv következménye volt. A jó hírnév életfeltétel. A céh a kézműveseknek szinte egész életét szabályozta. A kötetlenebb életformában élő, céhen kívüli papírkészítők még inkább alkalmazták azt az inaskortól a mesterkorig, sőt életfogytig tartó nevelő módszert, amelynek célja az volt, hogy a papírkészítő becsületes, erkölcsös, megbízható, egyszóval jóhírű ember legyen, és ezt legalább olyan fontosnak tartották — ha nem fontosabbnak — mint a szakmai tudást. A hírnév ellen vétő papírkészítőket szigorúan büntették, a rosszhírű mestert még legénynek sem alkalmazták, és önállósulását — niég kellő tőke esetében is — megakadályozta az, hogy híre miatt nem kapott se ajánlatot, se kezest, így nehezen dolgozhatott a szakmájában.298 Az atyafiságból való kitaszítás pedig egyet jelentett azzal, hogy a szakmában nem dolgozhat.—A jó hírnév kívánalma egyébként a kor erkölcséből következett. Ez követelte meg a veszekedés, szitkozódás, káromkodás, gyalázkodás tilalmazását is. A papírkészítőknek is általános rossz szokása volt ez. Ausztriában már az 1731-es rendelet bünteti, de megrögzött szokás lévén, a további papírkészítői rendeletek ismételten tilalmazgatták.299 Papírkészítőink az 1756-os rendeletre adott válaszaikban megkerülik a nyílt tagadást. így írnak: betartják a korábbi rendelkezéseket, aztán: kerülik a vitatkozást, vagy: nem adnak okot a büntetésre, de van aki bevallja, hogy az ilyen ügyeket saját bíróságuknál intézik el.300 Az osztrák tartományokban a 18. században, ha a papírkészítő legény katonafogáskor a katonai szolgálatra önként jelentkezett, leszerelése után, mint legényt nem vették vissza. Ezt helyteleníti az 1793-as 124
