Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
életükön a titok —, és ez jobban összetartotta őket, mint az írott céhlevél. E szokásokat legelőször a 18. század utolsó éveiben írták csak le. Carl Friedrich Braun köhnheydeni papírkészítő gyűjtötte össze, 48 §-ba foglalva, s adta ki 1796-ban.286 E szokásnak köszönhető, hogy a kezdeti időkről alig van adatunk, csak azt tudhatjuk meg, amit megtartandónak és követendőnek a 16/17. század fordulóján elfogadtak, s azóta talán hozzátettek. A társpoharas atyafiság nevét a társpohártól (Willkomm, Willkommstrunk) kapta. Fémből, rendszerint cinből — sokszor serlegszerűen kiképezve —, vagy üvegből — domborítva, vagy színesre festve — készült, leginkább valamely munkafázist — pl. merítést — jelenítő képekkel. Űrtartalmuk különböző, volt köztük 4 1-es is. Külföldön több ilyen 17—20. századi tárgyi emlék maradt fenn, nálunk, sajnos, még nem került elő egy sem. Általában négy alkalommal éltek vele — ez volt az ún. becsületes ajándék vagy társpohárivás: az inas felszabadításakor, az újdonsült legény első munkahelyén eltöltött 14 napi szolgálata után — evvel avatták az atyafiság teljesjogú tagjává —, ha új mester vette át a malmot, s ha az évben az előbbi alkalmak nem adhattak okot az ivásra. Nem mindenütt, de nálunk és az osztrák területeken szokásos volt még — láttuk — a felvételi ital és a búcsúpohár. — Az utóbbi területeken a szokás még egyéb eszem-iszom alkalmat is adott. Így farsangkor, búcsúkor, Márton napján (nov. 11.), valamint az esztendős napon, amikor is lakoma volt, vagy ünnepi pénz (Festgeld) járt. E szokásokat mindkét osztrák alaprendelet tilalmazza, és a hazai papírkészítők ígérgették is betartását.287 Ausztriában nem tartották be, ezért e rendeletek átírásai ismételten tilalmazzák.288 Valószínűleg nálunk sem, viszont volt olyan hely is, ahol e szokásokkal nem éltek, de csak azért, mert az eldugott faluban, amely mellett a malom működött, nem volt se kocsma, se mészárszék.289 Valószínű, hogy az egyéb ünnepek alkalmait sem mulasztották el,s azok fáradtságait pihenték ki a heverd-el-napokon — láttuk—, hiába tilalmazták a rendeletek. Persze nemcsak ilyen szokások megtartása volt az atyafiság feladata. Mielőtt azonban ezeket megismernénk, vizsgáljuk meg közelebbről ezt a társpoharas atyafiságot. Milyen eszköze volt e kötetlen szervezetnek arra, hogy a papírkészítők egész életét szabályozó szokásokat betartathassa? Először is nemigen kellett kényszer. A szokás olyan mint a farkascsapás: ritkán térnek le róla. Hihetetlen ereje van. (Gondoljunk csak megmosolygott babonás szokásainkra, némelyike évezredes gyökerű.) A szokás tehát kényszer nélkül áthagyományoz. A papírkészítőknél 122
